Kadarkút állomásának az építése során helyesen vette észre egy kedves olvasónk, hogy az illusztrációnak odatett PV Előre villanymozdony sosem járt azon a vicinálison, hiszen sosem volt villamosított.
Olyannyira jól ráérzett, hogy most már elárulhatom, hogy gyakorlatilag amint elindult a kis HÉV III-as épület fejlesztése, gyakorlatilag vele párhuzamosan épült az ABmot is, egy mellékkocsival. De hogy is indult el ez a projekt?
Láttam már sokféle pénzverdei átalakítást és többek között AB-t is csináltak már – személykocsiból. Nekem egy nagy bajom azzal viszont volt: nekem, pokolian szögletes volt a tető része. Én megfordítottam a dolgot, úgy voltam vele, hogy mi lenne, ha az amúgy bájos, lekerekített tetejű Előre mozdony maradna az alap. Eleve benne van a hajtás, nem kell azzal nagyon mókolni, hanem helyette az ablakokkal kell kezdeni valamit, mert az ugye egy villanymozdonyon, nincs elég. Ezekkel a gondolatokkal a fejemben találtam rá tavasz végén Tóth Zoltánra, aki csak névrokona az ismert Tóth-féle vonalnak, a magyar pénzverdei világában. Szerencsére nem sokkal korábban sikerült vennem egy komplett rom szettet, viszonylag vakon. Azt sem lehetett tudni először, hogy egyáltalán maga a mozdony, működik-e.
Nos, ha delej, akkor csakis Lipcsei Misi. Futottam is hozzá a friss szerzeménnyel, hogy varázsoljon. Varázsolt, kb. 10 perc alatt beüzemelte, bár gyanúsan lassú volt, de ment. Zoli később, amikor már hozzá került, kitisztította, patikára tette, így most már szalad, nagyon is! Zolival végül mint két rossz zsivány, a budaörsi Auchan előtt találkoztunk. Itt a „gyanús csomagot” átadtam neki, mert egyszerűen logisztikailag éppen ez volt mindkettőnknek a legjobb. Viszont ment is utána ki vele Ausztriába, annak is a másik végébe, Tirolba, ahol él. Így gyakorlatilag miután átbeszéltünk nagy vonalakban, hogy mi az elképzelés, szó szerint belevágtunk, na de nem ám lézervágóval!
Onnan indult a dolog, hogy megszereztem a jellegrajzát egy AB motorkocsinak. Aztán viccből egy mellékkocsinak is, mert akkor pont pörögtem azon, hogy volna egy eladó, 1:1-es méretarányú. Sajnos, azt nem sikerült megmenteni, szétvágták. Egy gyors hevenyészett digitális rajzot adtam aztán a mesternek, meg tenger sok képet ABmotokról az ország minden szegletéből, így a 400-ast is, amely Nagyatádon alussza álmát, viszont legalább jelenleg szép állapotban van. A kis villanymozdony viszont eléggé játszott volt, és nem megfelelően tárolt, tehát innen indultunk.
A homokszórás csodát tett, és bevallom, még sosem láttam ilyen tisztán a részleteit egy ilyen mozdonynak. Ekkor már ment a matek is, hogy mekkora legyen a „Frigyláda” a tetején, hogy nézzen ki, stb. Utána következett a talán legérzékenyebb rész: kézzel kivágni és reszelgetni az ablakokat. Ettől bevallottan mindketten tartottunk, én azért, hogy utána esetleg nyeklik-nyaklik majd, merevebb test híján. Ő meg azért, mert mégis kézműves módon készült, és nehogy megremegjen a keze, és legyen elég reszelő! Szerencsére meg se kottyant neki, sőt, nyilván súlyt is csökkentettünk, így lehet, ez most a valaha volt leggyorsabb PV is. Na, nyilván nem, mert a teteje rendesen meg lett „szórva” a motorkocsinak dudával, keresőlámpával, na meg magával a csodálatos hűtőszerkezettel. Én naiv, azt hittem, itt a vége, hamarosan küldi Zoli távolból a dolgot, és épp időben odaér a barcsi kiállításra, a Dráva Múzeumba.
Zoli azonban nem kicsit csavart a töréneten! Először is, direkt úgy fotózta a dolgot, hogy ne lássam jó ideig, de csak elkészült a létra is a tetőre, valamint további becses apróságok, mint pl. a fekete platform, az ütközők között. Amire azonban végképp nem számítottam, hogy nem véletlen volt szétkapva két PV Előre mozdony a kezdetekben… Elkészült ugyanis egy szabványos Bzx 2428-100-as pályaszámsorozatú mellékkocsi is, avagy leánykori nevén 1974 előttről: ABx 44 000. Erre már végképp nem tudtam mit mondani, a köszönömön kívül.
A projekt kész lett, sokkal jobb lett, mint vártam, és ismét bizonyítást nyert, hogy mi lett volna ha egy alternatív valóságban komolyan foglalkoztak volna a kis pénzverdei további fejlesztésével, és épp nincs hiánygazdálkodás. A nagy menet Barcsig viszont még csak most kezdődött végül, mert postában, futárszolgálatban nem bízunk! Tirolból Zoli egyik kollégája elvitte a kész szerelvényt Hainburg an der Donauba, mert pont arra volt dolga. Onnan a testvére eljuttatta a csomagot Sárvárra, a nevelőapámhoz. Innen egy általános iskolás volt osztálytársam elhozta nekem, mert épp felém tévedt az útja, hamarosan pedig érkezik a komplett pénzverdei installáció Dráva fővárosába.
Hogy milyen a BELSŐ világítása, meg hogy mozog? Nos, ezért el kell jönni majd a megnyitóra, és meg lehet tekinteni majd 2025. november 29-ig!
