Szívünkön viseljük a vasúti járművek sorsát is, és szeretnénk segíteni abban, hogy egy régi ABx motor mellékkocsit is megmenthessünk a kohó elől.
Aki nem ismeri ezt a járművet, a Ganz gyárában készült 1927-től kezdődően, tehát nagyjából 100 éves lehet. Az AB motorkocsik mögé voltak ezek kötve. Jellegzetességük volt a kályhafűtés, de már villany, az volt bennük. Első, és másodosztályra voltak osztva, előbbin 15, utóbbin 41 ülőhely volt. Jellegzetes, sötétzöld színnel bírt, na, nem úgy, mint az a megmaradt példány, amelyre Pápán bukkantunk!
A kocsi jelenlegi tulajdonosa szerint jó 40 éve került a mostani helyére ez a mellékkocsi. Alapvetően a családi házas övezetben boltként funkcionált, nyilván már átalakítva. A teteje meglepően ép maradt, köszönhetően annak, hogy a tulajdonosok külön cseréptetőt építettek fölé, amely már elbontásra került. Sajnos, az igazi vasúti jellegzetességei már a múlté: nincsenek rajta már ütközők, és kerekek sem.
Most viszont már mennie kell onnan, mert az élet úgy hozta, viszonylag hamar.
Próbáltunk már egyeztetni egyesületekkel, szervezetekkel, Szentessel, stb. hol pénz nincs, hol hely. Ettől függetlenül Somogyban többen látnak benne még fantáziát, így megcsonkítva is, akár magántulajdonban lévő egykori állomás, vagy őrház mellé.
Tegyük fel, hogy nincs gond a pénzzel (de, van), a valódi kihívást a logisztika rejti magában. Találtunk helyben darust, aki Pápán feltenné a nagyjából 3×11 méter, és 2.67 méter magas járműtestet egy trélerre. Somogyban pedig lenne is olyan vállalkozó, aki elmenne érte, és az adott helyszínen már a megyében külön daruval leszedné a vagy 10 tonnás egykor szebb napokat látott vagont. Helyet, találtunk neki – akár többet is.
A gond leginkább azzal van, – és ezért kérjük a Közlekedési és Jármű technikai emlékek alapítvány közösségét is – hogy miképp kerüljön ki ez egy nyergesvontatóval, egyáltalán előbb az utcára. A probléma ugyanis az, hogy ahogy az az alábbi képeken is látható: a kapu szélessége, ahol ki kell férnie mindennek: 3.95 méter. Nyilván, amikor bekerült, akkor még nem voltak ilyen akadályok, nagyobb volt a tér, és kevesebb a fa. A két kapuszárny közötti távolság tehát adott. Még mielőtt jönne az ötlet, hogy szedjük ki: bele van betonozva helyére, mindkét oldalon. A kapu széle és az aszfaltozott út között 5,7 méter a távolság, a kapu széle és az árok széle között 7,6 méter. Magyarán, az aszfoltozott út és az árok széle között van még 1,9 méternyi füves rész. Itt kellene egy nyerges vontatóval bűvészkedni, a fentebb már ismertetett méretekkel, és súllyal.
A helyi darus közölte, hogy nem megy az sem sajnos, hogy egy fogásból átteszi máshová, odébb megy, újra letalpal, és így kerül ki, kapun túlra, a trélerre. Viszont ő mondott egy ideiglenes, lehet, hogy előremutató megoldást is. Szerinte ideiglenesen az árkot be lehetne ott temetni, és ledöngölni annyira, hogy el tudjon fordulni a mellékkocsival megpakolt nyerges vontató. Persze, ez csak elmélet…
Az utolsó előtti már inkább rossz megoldás, mint jó, kettévágni a kocsit, és 2 fordulóval, és egy KCR-es autóval elszállítani, és esetlegesen az új helyén összehegeszteni újra…
A végső megoldás viszont ha ezek közül egyik sem jönne össze, hogy kiskanál lesz belőle, miután a MÉH-be került, darabokban.
Szeretnénk megakadályozni ezt, már csak merő vasútbarátiasságból is, így várjuk az ötleteket, esetleg azon vállalkozók jelentkezését, akik a fentebb ismertetett problémában tudnak segíteni esetleg, és nem horror áron, vagy csak adnak olyan tippet, amire mi még nem gondoltunk, de megoldás lehet ebben a logisztikai kihívásban. Esetleg valami görgethetős megoldás?
Kérjük, írjatok kommentet Facebookon, vagy keressetek minket üzenetben ugyanitt. Köszönjük előre is! Megosztással is tudsz segíteni, mert hátha így bukkanunk rá valakire, aki tudja a tuti megoldást!
U.i: Amennyiben összejönne a mentés, és jönnének önkéntes segítők, persze azt is örömmel vennénk…
