Vasutas körökben azért az alkohol mint olyan, nem áll távol a dolgozói lélektől, persze, szigorúan csak munkaidőn túl.
Már a monarchiában is azért az unatkozó bakter, amikor épp nem méhészkedett, nagyon sok helyen szőlőművelésbe kezdett, ahol az adott volt. Lett minimum saját bora, a pálinkafőzés meg igazán széles körben elterjedt az államvasutak alkalmazottai közt. A stampó ennek ellenére nem lett az alapfelszerelés része, noha ma már inkább csak múzeumokban, de látható a szolgálati hely nevére kiállított porcelánból vagy fémből készült felespohár. Most azonban napjaink kézműves és vasúti sörkészítésébe bonyolódunk kicsit bele.
Az utóbbi évek talán legismertebb hazai sörmanufaktúrája Rétságban volt, és sajnos igen, múlt idő. Idén úgy döntöttek a Fűtőház Sörfőzde tulajdonosai, hogy bezárnak, és a felszerelés, amivel készültek a nedűk, már az országban sincsenek. Maximum a szép emlékek maradtak, a legendás javarészt magyar mozdonyok neveivel ellátott főzetekről. Nyilván, a korábbi tulajdonos és sörfőző mester apukája mozdonyvezető volt. Amikor pedig saját terméksorral állt elő, kapcsolta a két dolgot egymással. A „Sörváróterem”-re elkeresztelt bemutató helyiség is a családi házuk oldalán egy monarchiás zárt fa váróra emlékeztet. Magyarán tényleg megadták a módját a hangulatos fogyasztásnak.
Most viszont jöjjenek azok a sörök, amelyekért Somogyból aztán jó távolra kell menni, viszont legalább tényleg, egy egykori vasútállomásból kialakított kocsmában lehet őket megvásárolni! Ezek ráadásul a mellette lévő egykori szintén vasúti raktárban készülnek. Jászdózsán tehát nyomvonalkorrekció történt, még a 70-es években, amikor a település ugyan közelebb a lakott részhez, de kapott egy jellegtelen várót. Az egykori felvételi épület pedig magánkézbe került. A 90-es években pedig a tulajdonos a fene nagy ránk szakadt szabadságban gondolt egyet, és sörfőzésre adta a fejét. Ebből lett a Pannonbräu termékpalettája.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
1993 óta zajlik itt tehát a gyártás, kezdetben világos, majd a 2000-es évek közepe óta már barna bajor típusú sör volt kapható. 2008-ban érkezett a különleges köleses sörük, majd érkezett a legújabb amerikai pale ale típusú sör. Nos, utóbbiből kértünk, és Zsolt barátunknak köszönhetően jutott el hozzánk a Rampapa. Mérhetetlenül sörínyencek nem vagyunk, de szeretjük a jót, így bíztunk Winkler Róbert pár éves videójában és értékítéletében. Ezért esett a szűretlen amerikai pale aléra a választásunk.
Magunk részéről azt mindenképp hozzátennénk, hogy örömteli, hogy klasszikus módon üveges kiszereléssel bírnak, nem valami műanyag csoda. Ugyanakkor tényleg nem rossz, jelen sorok írója szerint enyhén édeskés az utóíze. A sörökhöz százszor jobban értő – ha már turizmus, vendéglátást is végzett – öccse szerint viszont kesernyés. Nos, összeverekedni ezért biztos nem fogunk, az biztos, hogy az átlag 90-es évekbeli önjelölt sörfőzőkhöz képest jobb a végeredmény.
Azért hogy legyen némi kritika is: a korábbi sörök designját biztos, hogy érdemes lenne újragondolni, mert nagyon megragadtak a 90-es évek végén, és totális a marketing hiánya, gyakorlatilag csak szájról-szájra terjed, hogy létezik ilyen „vasutas sör”. Arról nem is beszélve, hogy lehet, lenne rá igény országosan is, akkor meg szerencsésebb lenne aludobozos kiszerelés is. Ez viszont azt gondolom már, hogy adott esetben egy új tulajdonos problémája lesz. A jelenlegi nagyon tisztességes, de azért talán már csak rendesen nyugdíjba vonulna, így eladó a komplett kft., amely hatalmas területtel bír, a felvételi épületen kívül egy szolgálati lakás/állomási őrházzal, raktárral, és egyéb az üzemet biztosító ingóságokkal. Bízzunk benne, hogy jó kezekbe kerül, addig is sok sikert a jelenlegi gazdának, és ha arra jártok, térjetek be egy házi sörre! Vagy kettőre…
