2026. október 24-én ismét különleges vasúti élményben lehetett részük a somogyi vasútbarátoknak. A György-Dávid Valentin szervezésében ismét útnak indult az emlékvonat. Ezúttal két legendás Szergej dízelmozdonnyal, négy hálókocsival és egy letűnt vasúti korszak hangulatával érkezett meg Kapostüskevárra.
Kilencedszer is útra kelt az emlékvonat
Vannak vonatok, amelyek nem csupán utasokat szállítanak egyik állomásról a másikra. Magukkal hozzák a múlt hangulatát, felidézik a vasút régi, emlékezetes pillanatait, és olyan embereket is a sínek mellé csalogatnak, akik számára a vasút jóval többet jelent egyszerű közlekedési eszköznél. Ilyen különleges szerelvény indult útnak 2026. október 24-én is, amikor György-Dávid Valentin szervezésében immár kilencedik alkalommal közlekedett emlékvonat a somogyi vasútvonalakon, Kaposvár, Fonyód és Balatonszentgyörgy érintésével, Böhönyére.
Az idei utazás igazi különlegességét a legendás M62-es dízelmozdonyok, a közismert Szergejek adták. A G36-os gyorsított személyvonat élén Balatonszentgyörgyig az M62 001-es, a szerelvény végén pedig az M62 116-os mozdony dolgozott. A két mozdony között négy darab WLAB jelű hálókocsi sorakozott, szokatlan és látványos összeállítást alkotva.
A két Szergej közé fogott hálókocsik olyan vasúti hangulatot idéztek, amely a mai utazóközönség számára már ritkaságnak számít. A vonat egyszerre volt mozgó vasúttörténeti bemutató és találkozási pont azoknak, akik szívesen idézik fel a vasút korábbi évtizedeit.
M62 001 – a Szergej, amely a történet legelején áll
Az emlékvonat elején dolgozó M62 001-es nem egyszerűen egy régi dízelmozdony. Pályaszáma önmagában is történelmi jelentőségű: a magyarországi M62-es sorozat első példánya.
A Szergejeket a Szovjetunióban, a vorosilovgrádi dízelmozdonygyárban gyártották. A MÁV az 1960-as évek közepétől szerezte be a nagy teljesítményű dízel-villamos mozdonyokat, amelyek az ország nem villamosított vasútvonalain hamar meghatározó szerepet kaptak.
A mintegy 2000 lóerős teljesítményű M62-eseket elsősorban nehéz tehervonatok továbbítására tervezték, de személyszállító vonatok élén is rendszeresen dolgoztak. Jellegzetes megjelenésük, robusztus felépítésük és összetéveszthetetlen dízelmotorhangjuk miatt a magyar vasút egyik legismertebb mozdonytípusává váltak.
Az M62 001-es különleges helyet foglal el a sorozat történetében. A 2025-ben hatvanéves típus első példányának megújulása a vasútbarátok számára is kiemelt esemény volt. A mozdony meggybordó, korai korszakot idéző festése különleges megjelenést kölcsönöz neki, és felidézi a Szergejek magyarországi pályafutásának kezdetét.
Amikor ez a mozdony megjelenik egy vasútállomáson, nem csupán egy pályaszámot látunk. Egy olyan gépet, amely a hazai dízelvontatás történetének kezdeti időszakát képviseli.
M62 116 – a felújított, retró megjelenésű Szergej
A szerelvény végén közlekedő M62 116-os szintén jól ismert szereplője a magyar vasút világának. A dombóvári honosítású mozdony hosszú éveken át fontos munkásgépe volt a térség dízelüzemű vasúti forgalmának. Tehervonatok továbbításában és különféle kiszolgálómenetekben egyaránt részt vett, de a korábbi évtizedekben személyszállító vonatok élén is megmutathatta az erejét.
A mozdony teljes felújítása 2023 végére készült el. A munkálatok után retró megjelenést kapott: a hagyományos MÁV felirat és az M62 116 pályaszám a vasútbarátok számára ismerős, korábbi korszakot idéző arculatot teremtett.
A felújítást követően a mozdony ismét munkába állt, és teherforgalmi feladatokban is részt vett.
A két Szergej együttes közlekedése különösen látványossá tette az október 24-i emlékvonatot. A szerelvény elején a sorozat legelső példánya, a végén pedig egy felújított, retró megjelenésű mozdony képviselte a Szergejek világát.
A két gép együtt a magyar vasúti dízelvontatás több évtizedes történetét idézte fel.
Négy hálókocsi a két mozdony között
Az emlékvonat különlegességéhez a négy darab WLAB jelű hálókocsi is jelentősen hozzájárult.
A hálókocsik a távolsági és éjszakai vasúti utazás hagyományos járművei. Az utasok számára fekvőhelyet, a kocsik kialakításától függően különböző férőhelyű hálófülkéket biztosítanak. A vasút történetében a hálókocsik a hosszú éjszakai utazások, a nemzetközi vonatok és a kényelmesebb távolsági közlekedés fontos szereplői voltak.
A WLAB jelölés a hálókocsi-kategóriára utal. Az egyes járművek pontos kialakítása és története a konkrét kocsitípusoktól függ, de közös bennük, hogy a vasúti utazás egy sajátos, máig nosztalgikus világát képviselik.
Az október 24-i szerelvényben a négy hálókocsi a két Szergej között olyan összeállítást alkotott, amely méltán keltette fel a vasútbarátok érdeklődését. A vonat nem a mindennapi személyszállítás megszokott képét mutatta, hanem egy különleges, emlékezésre és fényképezésre egyaránt alkalmas vasúti szerelvényként jelent meg.
A 37-es vasútvonal – 133 év somogyi vasúttörténete
Az emlékvonatozás egyik fontos történelmi hátterét a Somogyszob és Balatonszentgyörgy közötti, 37-es számú vasútvonal adja.
A vonalon 1893. október 24-én indult meg a forgalom, így 2026. október 24-én éppen 133 éves vasúti múltra tekinthetett vissza. A vasútvonal Belső-Somogy településeit kapcsolta össze a Balaton térségével, és fontos szerepet játszott a helyi személyszállításban, valamint a mezőgazdasági termékek elszállításában.
A vasút annak idején nem pusztán az utazást jelentette. Lehetőséget adott a munkába járásra, a tanulásra, az áruszállításra és a települések közötti kapcsolatok fenntartására. Az állomások és megállóhelyek a vidéki élet mindennapjainak természetes részei voltak.
A vonal történetének egyik legszomorúbb dátuma 2009. december 13. Ekkor, a 2009/2010-es menetrendváltással szüneteltették a menetrend szerinti személyszállítást. A döntés hosszú időre megváltoztatta a vasútvonal és az érintett települések kapcsolatát.
Fontos azonban, hogy a személyszállítás szüneteltetése nem jelentette automatikusan a teljes vasútvonal megszűnését. Egyes szakaszokon a teherforgalom ezt követően is fennmaradt.
A vonal déli, Somogyszob és Böhönye közötti szakaszának helyzetét tovább nehezítette a 2020. július 25-i villámárvíz. A heves esőzések több helyen súlyosan megrongálták a pályát, amelynek helyreállítása nem történt meg. A sérült szakasz azóta sem járható vonattal.
A menetrend szerinti személyszállítás jelenleg is szünetel a 37-es vonalon. A vonal sorsa ugyanakkor továbbra is foglalkoztatja a vasútbarátokat és a térség vasúti közlekedésének jövőjéért aggódókat.
Egy 133 éves vasútvonal történetét nem lehet pusztán a sínek állapotával vagy a menetrendi adatokkal leírni. Ahhoz hozzátartoznak az egykori utasok, a vasutasok, a vasútállomások és a települések emlékei is.
Az emlékvonatozás évről évre lehetőséget teremt arra, hogy ez az örökség ne merüljön feledésbe, és a nagyközönség is megismerje a somogyi vasút múltját.
Tizenhárom ember várta a vonatot Kapostüskeváron
Az emlékvonat kapostüskevári fogadtatása ismét bebizonyította, hogy a vasút iránti érdeklődés nem kizárólag a nagy pályaudvarok és a látványos rendezvények sajátja.
A megállóhelynél összesen 13 ember várta az emlékvonatot. A jelenlévők között vasúti utasok és a vasúti múzeum iránt érdeklődők egyaránt voltak. Voltak, akik a különleges szerelvényt szerették volna megörökíteni, másokat a két legendás dízelmozdony látványa és hangulata vonzott a sínek mellé.
A vonat érkezésekor fényképek és felvételek készültek a különleges összeállításról. A két Szergej és a közöttük sorakozó négy hálókocsi olyan látványt nyújtott, amelyet érdemes volt megőrizni az utókor számára.
A kapostüskevári várakozás azonban nem ért véget a vonat megfigyelésével és megörökítésével. A vonatot váró, gyermekekkel érkező családok ezt követően felkeresték a helyi Vasúti Emlékmúzeumot is.
Ez adta a nap egyik legszebb közösségi pillanatát: az élő vasúti élményt a vasúttörténeti emlékek megismerése követte.
Amikor a nagy Szergejek a terepasztalon is életre kelnek
A kapostüskevári Vasúti Emlékmúzeum látogatói nemcsak a kiállított vasúti emlékekkel ismerkedhettek meg, hanem a terepasztalon is folytatódott a vasúti élmény.
A terepasztalon az emlékvonat kicsinyített mása mellett más Szergej mozdonymodellek is közlekedtek. Így a látogatók a valódi szerelvény megtekintése után annak kicsinyített világában is felfedezhették a vasút szépségeit.
A gyermekes családok számára ez különösen emlékezetes programot jelenthetett. A nagyvasúti mozdonyok és a terepasztal modelljei között könnyű megérteni, hogy a vasút nem csupán közlekedés, hanem műszaki alkotás, történelem, gyűjtőszenvedély és közösségi élmény is.
A múzeum egyik fontos feladata éppen ez: közelebb hozni a vasút múltját a fiatalabb generációkhoz. Megmutatni, milyen mozdonyok közlekedtek egykor, hogyan változott a vasúti járműpark, és miért érdemes megőrizni az elődök tárgyi emlékeit.
Aki pedig a valódi Szergej után a terepasztalon is meglátja a jellegzetes mozdonyokat, könnyen azon kaphatja magát, hogy már a következő vasúti programot tervezi.
Egy emlékvonat, amely közösséget is teremtett
A 2026. október 24-i emlékvonat kapostüskevári fogadtatása megmutatta, hogy egy különleges vasúti szerelvény jóval több lehet egyszerű látványosságnál.
A tizenhárom érdeklődő, a felvételeket készítő vasútbarátok és a múzeumba betérő gyermekes családok együtt olyan vasúti élmény részesei lehettek, amelyben a jelen találkozott a múlt emlékeivel.
A két Szergej, a négy hálókocsi és a 133 éves somogyi vasúti örökség története egyetlen eseményben kapcsolódott össze. A vasútvonal múltja, a mozdonyok műszaki öröksége és a múzeum közösségi szerepe egyaránt megjelent ezen a napon.
A vasút szeretete sokszor egészen egyszerű dolgokban mutatkozik meg: egy megállóhelyen várakozó családban, egy elkészített fényképben, egy gyermek érdeklődő tekintetében vagy egy terepasztalon elinduló modellmozdonyban.
Mert a vasúti emlékek addig élnek igazán, amíg vannak, akik megőrzik őket, és vannak, akik kíváncsian továbbadják a következő nemzedéknek.
Írta: Kemenczei Róbert
Fontos mérföldkőhöz érkezett a Verebély László Vasúttörténeti Egyesület!
