Nagykanizsa történetét és mindennapjait hosszú időn át meghatározta a vasút, amely a város fejlődésének motorja volt.
Ezt a múltat idézi fel az Ady út végén, az egykori Bécsi korzó helyén kialakított vasúti park, ahol a nosztalgia és a történelem találkozik a zöld fákkal és a nyugodt sétányokkal.
A belvárosból indulva, a posta épülete mellett, egy hangulatos fasor vezet a vasútállomás felé. A hársak, platánok és juharok árnyékában, az egykori elegáns Bécsi korzó nyomait követve érkezünk a parkba. A vasúti átjáró után tiszafák és erdei fenyők között, kettős vadgesztenyesor szegélyezi a teret, amely ma már helyi védelem alatt áll.
A 19. század végén kialakított területen egykor a vasúti tisztviselők sportolhattak a teniszpályán. Ma azonban történelmi vasúti járművek és berendezések állnak itt, idézve a magyar vasút fénykorát.
A gőzmozdonyok kora
A park legimpozánsabb darabjai közé tartozik a MÁV 424 sorozatú gőzmozdony, a 424.309 pályaszámú példány. Ez az ikerhengeres, belső beömlésű gőzmozdony a személy- és tehervonatok hűséges kísérője volt, legnagyobb sebessége 90 km/óra, ami a korabeli viszonyok között igencsak komoly teljesítménynek számított.
Nem kevésbé figyelemre méltó a MÁV 375 sorozatú gőzmozdony a 375.896 pályaszámú példány, amely 1917-ben gördült ki a gyárból, és elsősorban mellékvonalakon és könnyebb szolgálatokban bizonyította megbízhatóságát, legfeljebb 60 km/órás sebességgel.
A mozdonyok üzemeltetését a víztöltő oszlop, más néven vízdaru segítette, amely a víztornyokból biztosította a szükséges vízmennyiséget a szerkocsik tartályaiba.
A szállítás emlékei
A park egyik különleges darabja a két tengelyes, 12 tonnás petroléum-szállító tartálykocsi, amely 1892-ben készült Budapesten, a Ganz és Társa Vasúti Kocsigyárban. A szegecselt acéllemezekből épített tartály a petróleum és más olajipari termékek biztonságos szállítását szolgálta. Érdekessége a jármű végén kialakított fékállás, ahol a fékező a kéziféket kezelte; a hosszú tehervonatoknál gyakran több fékező is dolgozott egyszerre, hogy a szerelvény lassításában és megállításában segítsenek.
A vasúti pályák építésében és karbantartásában nélkülözhetetlen szerepet játszott a darus ellensúlykocsi is. Ez a kézi mozgatású, csigás emelőszerkezettel felszerelt jármű lehetővé tette a nehéz vasúti elemek – például sínek vagy váltók – precíz és biztonságos mozgatását. A parkban található darus kocsi emlékeztet arra, hogy a vasút működése nemcsak a mozdonyok és kocsik teljesítményén, hanem a pályafenntartók szorgos munkáján is alapult.
A pályafenntartók eszközei
A vasúti mindennapok hangulatát idézi fel a parkban kiállított kézihajtány is. Ez a kézzel hajtott kis jármű a pályafenntartók munkáját segítette, akik ezzel járták be a vasúti vonalakat ellenőrzés vagy javítás során. A hajtány akár 15–20 km/óra sebességet is elérhetett, ami akkoriban gyors közlekedési eszköznek számított a síneken.
Vasúti múlt a nagyállomás falai között
A vasúti emlékek azonban nemcsak a parkban láthatók. A Nagykanizsa vasútállomás kulturvárótermében egy impozáns történeti kiállítás is helyet kapott, amely a Kanizsa–Buda vasútvonal és Nagykanizsa vasúttörténetének fontos fejezeteit mutatja be. A kiállítás a 165 éves vasútvonal történetét is felidézi, amely meghatározó szerepet játszott a város fejlődésében. Korabeli fényképek, vasúti tárgyak, dokumentumok és emlékek segítségével elevenedik meg az a korszak, amikor a vasút a város gazdasági és közlekedési életének egyik legfontosabb pillére volt.
A szabadtéri vasúti park és az állomás épületében látható kiállítás együtt ad teljes képet arról, milyen mélyen kapcsolódik a vasút Nagykanizsa múltjához és jelenéhez.
Írta: Kemenczei Róbert
A balatonfenyvesi Kisvasút 75 év múltja, jelene és élménye – a Nagyberek sínen írt története
