1996. február 26-a verőfényes, nyugodt hétfőként indult Somogy megyében, így Kutason is.
A Dombóvár–Gyékényes vasúti fővonalon a forgalom a megszokott rendben zajlott, a közúti közlekedésben semmi nem utalt arra, hogy néhány órán belül az ország egyik legsúlyosabb vasúti–közúti balesete következik be. A tragédia helyszíne a 41-es számú vasútvonal 586. szelvénye volt, Kutas belterületén, a 6619-es számú közút vasúti átjárójában.
A találkozás
A 80202 számú, Gyékényesre tartó gyorstehervonat 11 óra körül indult Kaposvárról. A 41 kocsiból álló szerelvényt a V43 1152 pályaszámú villamos mozdony – a közismert „Szili” – vontatta. A vonat néhány perccel 12 óra előtt haladt át Jákó–Nagybajom állomáson, majd 68 km/órás sebességgel közeledett Kutas felé. Az akkori engedélyezett pályasebesség ezen a szakaszon 70 km/óra volt.
Nagyjából ebben az időpontban hagyta el utolsó megállóját a Kapos Volán Nagyatád–Kutas viszonylaton közlekedő menetrend szerinti autóbusza. 12 óra 04 perckor a vasúti átjáróban a két jármű összeütközött. Az átjárót akkor még kézi működtetésű csapórudas sorompó biztosította. A sorompó leengedése nem történt meg kellő időben.
Az ütközés következményei
Az ütközés ereje rendkívüli volt. A mozdony kettészakította az EKR 075 rendszámú IKARUS 415 típusú autóbuszt, amely ekkor még csupán 2 éves volt és még a régi fehér-zöld fényezését viselte. A hátsó részét a busznak a mozdony a sínek mellé lökte, az első részt több száz méteren keresztül maga előtt tolta. A busz első része a felismerhetetlenségig összeroncsolódott és kigyulladt. Az ott utazók nem élték túl a balesetet.
A tragédiában tizenegy ember a helyszínen életét vesztette. Egy sérült a kórházba szállítást követően, egy másik egy héttel később halt meg. Az áldozatok között diákok, nyugdíjasok és az autóbusz vezetője, Horváth Béla is szerepelt. További tizenöt utas súlyos, életveszélyes sérüléseket szenvedett. A mozdonyvezető, Szána János sérülésekkel túlélte a balesetet. A V43 1152 pályaszámú villamos mozdony eleje kiégett, egyik forgóváza kisiklott, áramszedőtörést is szenvedett.
Országos visszhang és felelősség
A tragédiáról még aznap megemlékezett az Országgyűlés. A Parlament egyperces néma felállással tisztelgett az áldozatok előtt. A balesetért a sorompót kezelő Czillinger Csabánét tették első számú felelőssé, akit négy év letöltendő szabadságvesztésre ítélt a bíróság, amiért nem tekerte le idejében az akkor még kézi csapórudas sorompót.
A tragédia után az átjárót korszerűsítették: fényjelző berendezést és kiegészítő félsorompót telepítettek. A megállóhely napjainkra szolgálat nélküli, úgynevezett táblás megállóhely lett.
Mentés és forgalmi következmények
A bejelentést követően tizenöt percen belül a helyszínre érkeztek az első mentőegységek. A mentésben rendőrök, mentők, tűzoltók és helyi lakosok is részt vettek. A helyszíni műszaki mentés és vizsgálat idejére a vasúti forgalom szünetelt a Jákó–Nagybajom–Beleg szakaszon. A nemzetközi gyorsvonatokat a Gyékényes–Nagykanizsa–Székesfehérvár–Budapest útirányon közlekedtették.
Tanulságok harminc év távlatából
A kutasi tragédia a magyar vasútbiztonság történetének egyik fájdalmas fejezete. A baleset rámutatott a kézi működtetésű átjárók sérülékenységére és az emberi tényező meghatározó szerepére. Az elmúlt évtizedekben jelentős műszaki fejlesztések történtek országszerte a vasúti átjárók biztosításában. Ugyanakkor a biztonság ma is közös felelősség: a vasúti és a közúti közlekedés szereplőinek egyaránt kötelessége a szabályok maradéktalan betartása.
Az emlékezet
Kutas határában a vasúti megállóhelynél kopjafa emlékeztet az áldozatokra. Az évfordulókon túlélők, hozzátartozók, vasutas dolgozók, a mentésben részt vevők és a település lakói együtt hajtanak fejet az elhunytak emléke előtt.
Harminc év telt el. A műszaki részletek ma már történeti adatok, a számok statisztikává váltak. De az elveszített életek mögött családok, történetek és be nem teljesült jövők állnak. A vasút történetében vannak dicsőséges fejezetek. És vannak olyan napok is, amelyek csendet követelnek.
1996 február 26-a ilyen nap volt.
Írta: Kemenczei Róbert
Segítünk a pártoknak: vasútfejlesztési javaslataink Somogy vármegyének a következő ciklusra
