Kadarkút állomása igazán jellegzetes, a legismertebb mellékvonali szabvány szerint épült még a Monarchiában, az egykori Nagy-Magyarországon.
Akkor több ezer ilyen épület volt, hiszen egy nagyon jól átlátható rendszer tagja volt, és a legtöbb helyszínen az emeletes épületnek volt leginkább értelme. Fent általában az állomásfőnök lakott a családjával, esetenként a forgalmista is kapott külön szobát. Földszinten pedig zajlott az élet a várótermekkel, forgalmi irodával, olykor távírószobával.
Apámnak volt egy PV Előre szettje. A családi legendárium szerint azért kapta, mert az óvodában állandóan Évikével akart játszani, mert nekik volt ilyenjük otthon. Öreganyánk viszont nem nézte jó szemmel ezt a „kapcsolatot”. Inkább vett neki is, pedig nem volt épp olcsó mulatság ez az 50-es évek elején. Aki nem ismerné a pénzverdei történetét, annak röviden: miután sikerrel bevezették a forintot, felesleges kapacitása lett az Állami Pénzverőnek. Egy hirtelen, de kissé átgondolatlan ötlettől vezérelve elkezdtek aztán kisvasutat gyártani, hiszen erre volt igény.
Pár évvel korábban is ez amolyan úri hobbi volt, hiszen a II. világháború előtt, még a Märklin világában, de érthető okokból ilyesmi akkoriban szóra sem jöhetett. Alapvetően három ismert szett jött létre, és a MÁV akkori legismertebb mozdonyait, szerelvényeit hozták le 0-ás méretarányban. A gyártásuk a 60-as évek elejére megszűnt, és sajnos a szerszámokat is megsemmisítették. Ennek ellenére, megmaradt a kultja és a bája. Kézműves módón többen is készítettek hozzá további vagonokat, kocsikat, elég csak a Tóth és Deák-féle változatokra gondolni. És bizony, készület ekkor olyan kiegészítők is, mint alagút, különféle jelzők, sorompó… és épületek.
Az épületek borzasztóan elnagyoltak voltak, pl. az őrház is inkább megfelelt volna egy kisebb madéretetőnek, mint terepasztalra való műtárgy, illetve volt, mellé elképesztően nagy pályaudvar is. Ami viszont nyilván némileg ideológiai okokból sem készülhetett. azok pont a szabvány szerinti vasúti épületek a monarchiából. Nekem viszont akkor, és most is lett rá igényem! Amikor pár éve visszakerült hozzám kalandos úton apám Előre készlete, addigra már pont beszereztem ilyen célból is Kadarkút eredeti állomási tervének a másolatát a MÁV Archívumból. A legendás Pallós Ármin, vasúti építő, aki a Kaposvár-Barcs vasútvonal összes magasépítményét építtette, bizony ugyanezen rajzokból dolgozott.
Idén május elsején aztán magam sem akartam hinni a szememnek, amikor megláttam egy tematikus Facebook csoportban, hogy valaki nagyon hasonló épületet készít, a megfelelő méretarányban. Fel is vettem a kapcsolatot Marosvári Tamással. Kiderült, hogy Szombathelyen él, (mint én egykoron 15 évig), és a GYSEV-nél dolgozik, mint mozdonyvezető. Ő már a 90-es évek végén is épített, fúrt, faragott. A leglényegesebb, pont azon elv alapján, amit magam is vallok: csak semmi túl modern elgondolás! Kézzel, és olyan fa, festék és egyebek használata mellett készüljön, amihez ha nehezen is, de még a Rákosi-rendszerben is hozzá juthatott volna a lelkes pajtás. Persze, hogy látszik rajta, hogy nem ipari, nem lézervágó vágta ki, nyugodtan mondhatjuk, ebben benne van a lelke az alkotójának.
Tamással abban egyeztünk meg, hogy tényleg az eredeti 1905-ös állapot készül el, hiszen mégis az a legnagyobb poén, és ezzel adózunk leginkább az idén 120 éves épület emlékének. Ezt például oly módon lehet tetten érni, hogy ha az utca felőli oldalhoz képest a bal oldalát nézzük az épületnek, akkor ott eredetileg ajtó volt, aztán pár évvel később abból ablak lett. Most egyébként megint ajtó, az egykori ÁFÉSZ dolgozók itt mentek be a boltba, a vasúti üzem megszűnése után. Folyamatosan egyeztettünk, hogy mi hogyan van az épületen, mert könnyen össze lehetett téveszteni egyébként a külső nyílászárók kiosztását, hiszen azzal variált leginkább az Államvasutak, a helyi igényeknek megfelelően. Szulok épülete ezért például pontosan a tükörképe a kadarkútinak, így oda kellett figyelni. Arról nem is beszélve, hogy mindkét egykori állomást azóta jelentősen átépítették, de fényképek, képeslapok, és valódi belső terepszemle után pontosan tudható, mi hogyan volt eredetileg.
A festék kiválasztásánál is már sokkal alaposabb válogatást tartott Tamás mint vagy 30 éve, amikor a szombathelyi modellező egyesületnél készültek még inkább fantázia darabok. 5-10 nap múlva már kivágásra került maga az épület, sőt hamar össze is állt.
Az igazán pepecselős rész innentől kezdődött csak igazán! Szerencsére többször esett ekkoriban Szombathelyen, így a ház körüli munkák helyett Tamás jól tudott haladni a modell épületekkel. A cserép például fa kávékeverő pálcából készült, azok lettek méretre farigcsálva. Az alján is ekkor került kialakításra az, hogy belülről is világítós legyen. A szerkezet megdöbbentően stabil, funkcionálhatna akár fa dobozként is, olyan erős a ragasztás. Természetesen visszakerült az eredeti díszítés is az éleknél és a nyílászáróknál, amelyeket a valóságban, és az egyszerűbb tervgazdálkodás jegyében oly sok magyar vasútállomáson vertek le az 50-es évek után.
Bő egy hónap után már állt olyan szinten a ház, hogy lehet lennének olyanok, akik már mondták is volna, hogy oké, elég, viszem is. Újabb hónap telt el, és az utolsó cserép is a helyére került.
A festés augusztus vége felé kezdődött, fehér alappal. Ekkor úgy festett az épület, mintha 3D nyomtatva lenne. De érdemes átgondolni, mivel is állunk szemben? Az épületek alaplapja 6 milliméteres rétegelt falemez. Az oldalak 3 milliméteres rétegelt falemezből vannak, az épületek belül fenyőfa idomlécekkel ki lettek merevítve, az esetleges vetemedés ellen. Az oldalak kivágása acél vonalzó mentén szikével történt. Az ablakokat gravírozó gépre szerelt pici fűrész korongokkal vágta ki Tamás. Ragasztás erős asztalos ragasztóval, szorítók, stb.
A házak olyan erősek és merevek lettek, mint akár egy fadoboz. Ha megkopogtatod, pont olyan hangot ad, mint egy szekrény. A stukkók 1 milliméteres műanyag lemezből vannak, az ablaküvegek 1 mm es víztiszta plexiből. Csak az ajtók és ablakkeretek készültek el kartonból. A festés HUMBROL modellfestékkel történt. A tető borítása rengeteg fa kávékeverő lapocskából, mint cserép imitációból történt egyesével levágva és felragasztva. Festés előtt NEOFLEX vékony rétegű glettelés történt. Az épületek alaplapján van egy téglalap alakú nyílás, erre csavarozta fel azt a kis lemezt, ami a 12 voltos izzókat tartja.
A végeredmény szeptemberre készült el, a világítással együtt. Itt már megmutatjuk azt is, hogy bizony, egy nagyobb testvér, HÉV II-es felvételi épület is készült párhuzamosan a kadarkúti emeletessel.
Ami még folyamatban van, az természetesen a névtábla. Ezt talán annyira nem is meglepő, hogy Grafitbagolyra bíztuk, aki nem értené miért, annak ajánljuk a cikk alatti cikket. És maradjunk annyiban, hogy nem biztos, hogy PV Előre mozdony lesz az, amely szaladgálni fog a kis épületünk előtt, hiszen a valóságban sem volt áramosított mellékvonal Kaposmérő és Középrigóc között… de ez maradjon még meglepetés!
Aki szeretné látni élőben is, az Barcson teheti ezt meg, a Dráva Közérdekű Muzeális Kiállítóhelyen, 2025. november 7. és november 29. között, a „Kaposvár-Barcs 120” tematikus kiállításán.
Grafitbagoly elkészítette ceruzaszoborként Homokszentgyörgy állomását, egy teljes vasúti életképpel!
