1976-ban a Kaposvár-Szigetvár mellékvonallal egyidőben szűnt meg a vasúti forgalom Nagyatád és Barcs között is.
Marton Zsolt barátunk analóg fényképeivel bemutattuk már a fent említett vonalat, szintén 1985-ből, illetve az 1979-ben megszüntetett Kaposvár-Barcs szárnyvonal állapotát is, alig 3 évvel a sínek felszedése után. Ezúttal az egyébként a nyitása 135. évfordulóján az egykori Somogyszob-Barcs vicinális felszedett részén kalandozunk, vagy 40 évvel ezelőtti képekkel. A korábbi 58-as vonalnak ma már csak egy kis 9 kilométernyi része maradt meg, nyilván még akkor a hadsereg igényei miatt. Személyforgalom viszont már nincs, mert ugye 2023 augusztusában módváltás történt…
Hatalmasat változott a táj 2025-re, és a legtöbb őrházra és vasútállomásra rá se lehet ismerni, ha még egyáltalán megvan. Külön érdekesség, hogy a bagóvasút építtetői kényes ízlésének egyáltalán nem felelt meg a központi mellékvonali szabványterv, ezért egy magyar építészmérnök álmodta meg a Somogyszob-Barcs vicinális magasépítményeit, ettől is különlegesek ezek. Kár, hogy az épületek mai gazdái feláldozták mindezt, az általában lakóházzá alakításuknak az oltárán, a legtöbb esetben. Tisztelet persze a kivételnek.
Nagyatád-Bodvica
A vasútvonal 1890-es nyitásakor itt még csak a 3-as számú őrház volt, később nyerte el a mai formáját, amikor bővített őrházzá fejlesztették, és hivatalosan is megállót kapott 1926-tól Bodvica városrész. 1985-ben még ahogy az látható, őrizte az eredeti vasúti hangulatát, azóta több tulajdonosváltást követően a külső nyílászárók már nem így vannak, és a feliratra is rávakoltak. Itt még a Rinya-hídig megvannak a sínek is, de már tárolási célból sem jár ide ki semmiféle vonat. A Rinya túloldalán a szoborparkban a 275.161-es pályaszámú gőzmozdony is már a múlté, sajnos, szétvágták. A hidat viszont legalább 10 éve önkéntesek újrafestették…
Simongát
Simongátnak már a kezdetekben is bővített őrháza volt, és ezen épület áll is a mai napig, noha jelentősen átalakítva, bővítve. Zsolt képein viszont látszanak még az egykori erdei kisvasút nyomai, hiszen Magyarország hivatalosan legrövidebb ideig üzemelő kisvasútja működött itt még a 70-es években. Ennek a sínszálai megtalálhatóak ma is, kerítésoszlopként például a nagyatádi „belvárosi” gyógyfürdőnél.
Felsőerzsébetpuszta
Eredetileg rakodó állomásnak épült Erzsébetpuszta bővített – egyébként 4-es számú – őrháza, aztán inkább megálló lett belőle. A 30-as években építettek itt pár évig ki külön rakodóvágányt, a Széchenyiek kedvéért. Fát rakodtak itt akkor, és az egyik legnagyobb esemény a korszakban az volt, hogy Horthy Miklós itt szállt le a vonatról, és vadászott a környéken. A II. világháború végéig viszont leginkább cselédek lakták a települést. 1945 után lett megkülönböztetve a „Felső” előtaggal a falu egy része, mivel a felszabadult parasztemberek a cselédsor téglaanyagából a 68-as út felé kezdtek el építkezni, a Széchenyi Erzsébet által önként elkövetett földosztás után. Az „alsó” részen maradt gyakorlatilag a helyiek által kastélynak nevezett uradalmi lak, valamint a gazdasági épületek. A két településrészt pont a vasútvonal választotta el egymástól. Jelenlegi tulajdonosa az épületet az eredeti – monarchiás – állapotára kívánja hozni. Akit érdekel mélyebben ez a projekt, irány a Facebook oldaluk: Felsőerzsébetpuszta megálló.
Lábod
Az őrházak után végre, egy igazi állomás. Még szép, hogy Lábodnak ez járt, hiszen itt lakott Széchenyi Emil, nagybirtokos is. Nagyatádon kívül itt emlékeznek leginkább a vicinálisra, a 17-es szelvénykő kitűntető figyelmet kapott egy kis parkban, az állomásépülettől nem messze. Maga, a felvételi épület viszont kifejezetten szépen és igényesen felújított, noha a vasúti díszítettsége már a múlté.
Görgeteg
Görgeteg épülete is pontosan ugyanazon szabványterv alapján készült, mint Lábod, Csokonyavisonta, Somogytarnóca vagy Barcstelep vasútállomása. A jelenlegi tulajdonos egy ideig vendégszállóként üzemeltette, amely szintén jócskán átalakított, és le sem tagadhatnák a fa szeretetét.
Csokonyavisonta felső
1890-ben itt még csak meg sem állt a vonat, erre egészen 1926 decemberéig várni kellett. Ekkor Somogyvisonta névvel nyílt hivatalosan is vasúti megállóhely, mégpedig a 7-es számú őrház segédletével, tehát igen, volt itt épület! A közeli majorságok, az átjáró, és az erdő indokolta ezt. Az jelen sorok írása mellett is még kérdőjeles ugyanakkor, hogy miképp és mikor bővült az építmény? Ami biztos: nem oly módon, mint Bodvica, tehát kvázi megduplázták egy hozzáépítéssel. A fentrol.hu képein ugyanis világosan látszik, hogy nem a legegyszerűbb megoldást választották, inkább az itteni szabvány állomások megoldására hajaz, bedöntve, félsátrasan.
Hogy még bonyolultabb legyen itt a szolgálati hely megnevezése: 1937-ben, egyesült Erdőcsokonya és Somogyvisonta, és lett belőle Csokonyavisonta. Ami viszont összezavarta a lakosságot, és még a postát is: még 1959-ben sem méltóztatott a MÁV lecserélni ezen megállóban a névtáblát, így tisztességgel összezavarta a fürdeni vágyókat is, hogy most akkor mégis hol szálljanak le, meg mindenki mást. Így 1960-ban lett a neve végül „Csokonyavisonta felső”, miután sima Csokonyavisonta már régóta volt, a 40-es évektől kezdve, „Csokonyavisonta alsó” pedig már korábban. Ami viszont jelenleg még biztos: a fentrol.hu 1981 június 1-én készült légifelvételén látszik még az épület, Zsolt elmondása szerint, viszont 1983-ban, amikor először járt ezen a környéken, addigra már elbontották. Épp ezért, akinek lenne fényképe az épületről, vagy a környékről, „várjuk a szerkesztőségünkbe!”
Csokonyavisonta
Hogy végképp mindenkit összezavarjunk az előbbi eszmefuttatás után: az egyesült nagyközséghez tartozó „fő” állomást a kezdetben Visonta-Csokonyának hívták, amelyből Erdőcsokonya lett, majd Csokonyavisonta. Ehhez képest közigazgatásilag az épület ma Rinyaújlakhoz tartozik. Ami viszont biztos, hogy az épületet ma már németek lakják, és jelentősen átalakították.
Csokonyavisonta alsó
Ez a 40 évvel ezelőtti kép olyan, mintha tegnap készült volna, gyakorlatilag csak egy műhold tányérja látszik kívülről, manapság, mint új, technikai vívmány. Maga a megálló szintén nem volt ott a 135 évvel ezelőtt megnyitott vonal megállói között, pár évvel később viszont már igen, méghozzá a hangzatos „Csokonya megállóhely 8. sz. őrház” néven. Ez a ’20-as években már módosult a menetrendekben, „Erdőcsokonya alsó” névre. Feltehetően pont az lehet a története, mint ami történt Bodvica esetében vagy a somogyvisontai 7-es számú őrháznál.
Somogytarnóca
A Széchenyi-uradalom itteni központjának még szép, hogy egy komolyabb állomás járt. Ugyanakkor ma már egyáltalán nem lehet ráismerni a tájra. Az egykori vasútvonal helyén és mentén itt mesterséges tó lett, valamint a felvételi épületből kacsalábon forgó vadászház.
Barcstelep
Gyakorlatilag itt már be is értünk Barcsra, és mivel a városban ez a mellékvonal tett egy tisztességes hurkot az aktív korszakában, simán meg lehetett csinálni azt, a gyorslábúaknak, hogy ha otthagyta a vonat Barcs nagyállomásán, akkor ha rendesebben kilépett, Barcstelepen utolérhette még a Somogyszob felé száguldó vonatot. Itt még teljesen vasúti kinézete van viszont az épületeknek, amelyek ma már magánkézben vannak. Sajnos, mára fel is lettek osztva, és emiatt igen változatossá vált a kinézetük.
