Kaposvár és Szigetvár között 1976 végén szűnt meg a vasúti forgalom, nemrég Szentlászlón volt is róla megemlékezés.
Ugyan Rácz Misiék ezúttal a 125 éves nyitásról az egykori vonalnak tartottak előadásokat, most fényképeket nézegethetünk, nem is akármilyeneket! Azt érdemes tudni, hogy a szocializmus évei alatt, nem volt annyira természetes dolog az, hogy az ember fogja magát, és elkattint pár képet egy vasútállomás környékén. Katonailag kiemelten védett területek voltak ezek, sokszor zománctáblán is kint volt, hogy „Fényképezni tilos!”. Hivatalosan a MÁV engedélyével csak Kubinszky Misi bácsinak volt engedélye arra, hogy vasúti életképeket fotózhasson, és épületeket, hiszen építészként dolgozott, a vasúttársaság megbízásából.
Ilyen probléma viszont már nem volt az egykori 54-es vonal kapcsán, amely ezen fényképek elkészültekor már majdnem 9 éve leállt. Marton Zsolt barátunk 1985-ben két alkalommal is járt a környéken, nyáron augusztusban, és ősszel októberben. Ennek nagyon prózai az oka: durván elkapta az eső, az első alkalommal. Ez világosan látszik is: nyáron még lombosak a fák, ősszel pedig a fák már kopárabbak. Akkoriban még kölcsön analóg fényképezőgéppel dolgozott, és gyakorlatilag az eltávját a hadseregből használta fel arra, hogy bejárja az egykori vicinális vonalát. Épp ezért tekinthetünk ezen képekre ma már kiemelkedő kordokumentumként. Ide 1999-ben is ellátogatott, így most a galériánk egyveleg lesz!
Voltak is kalandjai, sztorijai ezen bejárásai alatt, mert nem árulunk zsákbamacskát: ezen felvételek elkészülte előtt megjárta már a Kaposvár-Barcsi vonalat, majd beékelte még közéjük Somogyszob-Barcsi mellékvonal felfedezését is.
Beszéljenek azonban most inkább a képek, amelyeknél leírjuk – ha ismerjük – hogy ma mi van a rajta látható objektumokkal.
Kapos-híd, a 66-os főútnál
Itt még viszonylag „egyben” van a híd, manapság áthidaló elemek már nincsenek rajta, maradt csak a hídfő. Erre pedig 2015-ben került egy emléktábla, a Verebély László Vasúttörténeti Egyesület és a Dél-Dunántúli Vízügyi Igazgatóság jóvoltából. Ugyan akadnak rajta hibák, de fő az igyekezet!
Sántos
Sántos állomása eredetileg őrház volt, de már a vasút ideje alatt is bővítették, átalakították. Volt viszont külön rakodó is, a kaposvári húskombinát sertéstelepét szolgálta ki, Páprágypusztán. A felvételi épületben az utolsó információk szerint asztalosműhely is üzemel.
Szentbalázs
Az egyik leginkább eredeti állapotában megmaradt HÉV III-as épület LEHETNE a szentbalázsi, ha már láthatóan 1985-ben nem kezdték volna el az átalakítását. Ma sincs ez másképp, az emeleti, és a földszinti résznek is teljesen mások a tulajdonosai, és fent maradt meg az eredeti bája az épületnek.
Cserénfa
Cserénfán vasúti épület sosem volt, a megállóhelyet is csak 1941-ben létesítették.
Kaposgyarmat-Hajmás
Kaposgyarmat-Hajmás felvételi épületét ma már komoly erdő veszi körül, és a két település között található. Megmaradt még a rámpa egy része is, illetve a nem messze lévő őrház, amely épp eladó. Az épület jó ideig egy méhészé volt, jelenlegi tulajdonosai évek óta újítgatják, és a terv szerint lakóházként éled újjá.
Gálosfa
Gálosfa brutális méretű HÉV II-es épületének sincs egyszerű sorsa. Ahogy az már az 1985-ös felvételeken is látható, az utolsó állomásfőnök családja alsó, és felső szintre osztotta az egykori vasútállomást, alul jelentősen át is alakították. Ezt követően a teljes komplexum holland tulajdonosokhoz került, akiknek a terve egy vendégszálló létrehozása volt, és erre volt elnyert EU-s pályázatuk is. Az élet azonban közbe szólt, így újra magyar kézbe került, egy fiatal művész lakik benne. Nem ismert jelenleg, hogy mi a pontos terv itt, de annyi ismert, hogy fel szeretné újítani.
Bőszénfa
Bőszénfa épületének is igen hányattatott sors jutott a vasút bezárása után. Pedig még téglagyár is volt itt, ahogy az látható az egyik képen. Korábbi magyar gazdája eladta az állomást egy angol úrnak, aki olyannyira eltűnt évek óta, hogy Nagy-Britanniában sem találtuk meg. Ennek eredményeképp fel is törték az épületet úgy egy jó éve. Állítólag próbálnak a helyiek megoldást találni, és a szóbeszéd szerint akad azért olyan ottani hazánkfia, aki azért el tudja érni a szőrén-szálán eltűnt jelenlegi tulajdonost…
Antalszállás
Igen, ezen a képen a jellegtelenebb lapostetős épület volt maga az állomásnak csúfolt valami, mögötte a klasszikus monarchia-kori őrház szerencsére javít az összképen. Antalszálláson azonban jó irányba fordultak a dolgok! Pár éve eladó volt az épület, viszont a korábbi tulajdonos ízléssel helyre rakott itt mindent, sőt kapott egy emeleti ráépítést is a felvételi épület, amely kifejezetten jól sikerült.
Terecsenypuszta
Itt is kedvező fordulat állt be a volt vasútállomás épületével. Gyakorlatilag rendezvény helyszínné vált, tartanak itt akár esküvőket is, illetve pihenőházként funkcionál. A volt megálló a Dél-dunántúli Pirostúra egyik pecsételő pontja is. Arról nem is beszélve, hogy a mai megyehatárok mellett, innen már Baranyában járunk ám!
Almamellék
Az egyetlen hely, ahol megmaradt a vasút, még ha kicsiben is, az Almamellék. A nagyvasutat is tovább tudták húzni a hivatalosnál, hiszen 1977-ben itt forgatták a „Kihajolni veszélyes!” című filmszatírát, többek között Kiss Marival, Bogrogi Gyulával, Koltai Róberttel, Szikora Jánossal. A Mecsekerdő Zrt.-nek köszönhetően azonban pár évnyi enyészet után megújult minden, többek között a hatalmas felvételi épület is, amelyben kiállítás is található, és elvonatozhatunk a Zselici Csühögőn Sasrétre, az egykori Biedermann Vadászkastélyhoz.
Almamellék-alsó
Bizony, Almamellék akkora metropolisz, hogy „járt” neki még egy megálló is. A dolog pikantériája, hogy ez a helyszín közelebb volt a faluhoz, így inkább ezt használták, amikor még járt a vonat. A képen azonban nem a váró látható, ez egy szolgálati lakás volt. Sajnos, már tényleg csak volt, mert 2011-ben a tulajdonosa teljesen elbontatta, azóta sincs a helyén semmi sem…
Szentlászló
A Szentlászló Vasúttörténeti Kiállítóhelyet megénekeltük már párszor az oldalunkon, ők Zöcsketelep büszkesége. Már a vasút idejében is az egyik legproblémásabb szakasz volt itt, nem véletlenül történt nyomvonalkorrekció. A jelenlegi „állomásfőnök úr” az utolsó itteni eredeti vasúti alkalmazott családjától vette meg az épületet, és él itt, valamint mutatja be a gyűjteményét. Pont emiatt pedig állítjuk, hogy talán soha ilyen jó állapotban nem volt itt semmi sem…
Szulimán
Itt még megvolt a vasúti bája, az egykori 4-es számú őrháznak, amely megállóként funkcionált, és a „váróterem” mellette gyakorlatilag egy kiszuperált fedett vasúti teherkocsi volt. Látható, hogy már ekkor is bővítve volt, nos ezzel azóta sem álltak meg. Ránézésre már hatszor akkora épület áll ott, és teljesen elvesztette a vasúti jellegét.
Mozsgó-Szulimán
Ez az épület is, még ha derekasan is lett bővítve, senkit se zavarjon ez össze, Mozsgó-Szulimánnak is eredetileg egy HÉV III-as emeletes felvételi épülete volt. Ami biztos, hogy 1998-ban ez az egykori szolgálati hely is forgatási helyszín volt: a Kisváros egyik epizódját, amely a „Különös véletlenek” címet kapta, vették filmre itt. A rossz nyelvek szerint ezen időszakban hölgyek is árulták itt a bájaikat az átutazóknak akkoriban, de ezt a tulajdonos némi kacsintgatások közepette váltig tagadja. Szerinte esetleg az udvarában történhetett itt annak idején némi üzekedés…
Csertő
Zsolt barátunk nem véletlenül csak ennyire diszkréten fotózott 40 éve, látható az oka, a kép jobb alsó sarkában. Igen, az akkori tulajdonos méhészkedett a pedigrés őrháznál, amelyet állomásnak neveztek ki. Pár éve még lakták, most azonban még a képen láthatónál is jobban eltűnt a kíváncsiskodók szem elől. Jelenleg lakatlan, de ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy ne lenne gazdája…
