Berzence vasútállomása az egykori Murakeresztúr-Szentlőrinc-Pécs vonal második ütemében épült meg, a Déli Vaspályatársaság által.
1868. szeptember 1-én indult az üzem, és már akkor is fővonalnak épült. Az állomásról azonban hiába keresünk korai képeket, egyszerűen nincs, a századfordulón nem tartották elég érdekesnek ahhoz az épületet, hogy rákerüljön akár csak egy mozaikos képeslapra is. Éppen ezért igazi kordokumentum az a két kép, amelyeket a napokban kaptunk Kővári Évától, akinek a nagyapja, József igazi somogyi vasutas volt. Berzencén a korai éveiben szolgált, később átkerült a Kaposvár-Barcs mellékvonalra, előbb Szulokra, majd az állomásfőnökségig vitte, Homokszentgyörgyön. Utóbbi vicinálison készült képeit azonban most nem mutatjuk be, mert valami csak kell exkluzív a készülő filmünkbe is.
Visszatérve Berzencére, látható, hogy eredetileg vakolatlan épületről beszélünk, és a Horthy-korszakban készült képeken még az eredeti ajtók és ablakok találhatóak, zsalugáterrel, ahogy kell. Manapság Babócsa állomása néz ki gyakorlatilag így, és maradt meg az eredetihez közeli formájában. Érdemes megfigyelni, hogy a Magyar Királyi Államvasutaknál mennyire adtak még az állomási környezetre: kaspók a falon, külön kandelláberrel a peronon, és mindenütt virágok. Pár évvel később, ahogy az látható a másik képen, megjelentek a Schmoll Pasta cipőkrém reklámok is, amelyek akkoriban igazán a sajátja volt a magyar vasutasságnak, hiszen a gyártó cég szerződésben állt a MÁV-val, és rengeteg helyen voltak kirakva reklámként ilyen zománctáblák. Igazán különleges pedig az üvegtetejű Krolupper-féle lámpa falikarral a falon, ilyenből mára eredetiben egy darab se maradt Magyarországon…
Kérjük, hogy akinek hasonló saját családi albumos sosem látott képei vannak Somogyország vasútjairól, állomásairól és megállóiról, keressen meg minket az elérhetőségünkön.
