Az egykori somogysárdi pámvádliról nem túl sok információval rendelkezünk, viszont azt a keveset, amit eddig kiderítettünk, azt szeretnénk megosztani.
Bízunk benne, hogy a jövőben még sikerül további adatokat és netán tárgyi anyagot is gyűjtenünk. Az első híradás a pámvádliról 1906 januárjában jelent meg a Magyar Kereskedők Lapjában. Ekkor arról értesülünk, hogy Somssich Miklós – Somogysárd földbirtokosa – a kiskorpádi MÁV állomástól Sárdon és Szövécsen keresztül Sörnyéig mezőgazdasági vasutat építtet, aminek 2/3 része tavaszra el is fog készülni. A pámvádli nyomvonalát az 1941-es katonai felmérés térképéről ismerjük, és ebből kiderül, hogy az nem épült meg Sörnyéig (1. kép), vagy addigra már felszedték a síneket.
A tervezett 15 kilométer helyett közel 13 kilométer hosszú lett a kisvasút nyomvonala. Így a jelenleg ismert kiindulópontunk az egykori Szövécspuszta helye. Szövécs már a középkorban is lakott hely volt, aztán az újkorban újranépesült és Sörnyéhez tartozott. De Sörnyével együtt az 1800-as években a Somssich család birtokába került. Somssich Miklósnak jelentős szerepe volt a megye gazdasági életében. 1909-től kezdve Sörnye (Szövécsel együtt) is Sárdhoz tartozott, így az itteni birtokok mérete meghaladta a 7000 holdat. A sárdi és sörnyei gazdaságban lovakat, juhokat, marhákat és bivalyokat tenyésztettek. Nagyobb mennyiségben termesztettek dohányt, cukorrépát, lent, de folyt tudatos erdőgazdálkodás is. A termények jobb szállíthatósága miatt célszerű volt építeni egy pámvádlit. 1907-től már számolhatunk a sárdi tógazdasággal is, aminek egy részét Hirsch Alfréd bérelte, és ide tartoztak a szövécsi valamint sörnyei halastavak. Természetesen a későbbi bérlőknek is joga volt használni a kisvasutat (Ring Lipót és Samu, Hirsch Imre).
Tehát a pámvádli Szövécspuszta mellől indult, és haladt déli irányba Sárd felé. Itt megkerülte keletről a 3-as számú tavat, majd áthaladt az Újmajor területén. Ezen a területen helyezkedett el a középkori Sárd falu és temploma. Később a Somssich család gazdálkodási központja volt, majd a tsz vette át a területet, manapság pedig egy mezőgazdasági szövetkezet működik itt. Innen tovább haladt déli irányba az 1-es számú tó mellett, megkerülte a Nagy sáncot és Remicet, majd nyugat felé fordult, áthaladt a mai focipálya területén és a Petőfi Sándor utca szélén.
Itt 100–350 méter távolságon belül volt a sárdi Somssich-kastély és az uradalmi malom, valamint az egykori vásártér. A Petőfi utcát elhagyva a mai Árpád utca keleti oldalán tovább haladt déli irányba, itt pedig érintette az Alsó majort.
Somogysárdnak 1757 óta volt joga arra, hogy évente négy országos vásárt tartson, ez a mezővárosi címmel járt együtt. Bár a 19. század végén a mezővárosi címek megszűntek, a volt mezővárosok, így Sárd is megtarthatta a vásártartási jogát. A tavasztól őszig megtartott kirakodó- és állatvásárok első helyszíne a mai falu központjában, a Fő tér és a focipálya helyén volt, erre utal a régi térképeken feltüntetett Vásárállás név. Később, pontosan nem tudni mikor a vásárok helyszíne áttelepült a Kiskorpádra vezető út mellé, annak keleti oldalára, ahol jelenleg a Göndöcz család gazdasága van. Ez az egykori Alsó majortól délre található, és nyilván úgy vitték a nyomvonalat, hogy érintse a majort és az új vásárteret is. Somogysárdon belül legjobban itt látható az egykori töltés, amin a pámvádli haladt.
Szerencsére szántóföldi művelés nem volt a területen, csak legeltetés, így több száz méter hosszan megmaradt a töltés. Az új vásárteret elhagyva a nyomvonal nem a Somogysárd–Kiskorpád út mellett haladt, hanem ráfordult a jákói útra majd miután pár száz métert megtett déli irányba fordult Kis Gyóta felé. Erre azért volt szükség, hogy tudja érinteni a téglaégetőt. A Somssich család tulajdonában lévő téglaégető nem tudjuk, hogy mikor létesült, de a 19. század végén már biztosan megvolt, és a 20. század közepén még létezett. A téglaégető után visszatért a kisvasút az út mellé, Kiskorpádnál pedig csatlakozott a Dombóvár–Gyékényes vasútvonalhoz, amit 1872-ben nyitottak meg.
Sajnos fotóval nem rendelkezünk a pámvádliról, így nem tudjuk azt sem, hogy a lovak, illetve öszvérek milyen szerelvényeket húztak. Más párhuzamok alapján többféle változat is lehetett. Bár hivatalosan személyszállítás nem folyt rajta, visszaemlékezések alapján tudjuk, hogy olykor felkapaszkodtak emberek a kisvasútra. A kisvasút nyomvonalát talán az 1950-es években szedhették fel, 1960-as évek elejéről származó légifotókon egyes helyeken még látni a töltést, de nem mindenhol. A felszedett síneket különféle formákban használták fel Somogysárdon, pár darab a mi birtokunkban is van. Nem tudjuk, hogy milyen széles volt a nyomtáv, más kisvasutak alapján lehetett 600 és 760 milliméter is. A kisvasut.hu oldal szerint 600 milliméter volt.
Írta: Varga Máté
régész, helytörténeti kutató
