A két vasúti fővonalat egykor összekötő (1892. 02. 28-án átadott) Türje – Balatonszentgyörgy helyiérdekű vonal eredetileg 48 km hosszú volt. Kezdőpontját megváltoztatták, az 1968-’69. évek közt megépített új pályaszakasz segítségével a vicinálist Türje helyett Zalabér állomásába kötötték be. (Közben Zalabér is átépült ill. áthelyeződött, felépítettek egy nagyobb – akkor még – csomópontot, melyet Zalabér-Batyknak neveztek el. Türje eredeti állomása hamarosan megszűnt, helyette – nem az eredeti helyen, hanem a településhez kicsivel közelebb – egy megállóhelyet létesítettek.)
A vasútvonal azonban 1974-ben az 1968-as (Csanádi György nevével fémjelzett) közlekedéspolitikai koncepció áldozatává vált. Viszont nem kezdőpont és végpont közt szedték fel a pályát: északon a személyforgalommal együtt megmaradt a Zalabér-Batyk és Zalaszentgrót közti 6 km-es vasúti összeköttetés (2007. március 4-től már itt is szünetel a személyszállítás), délen pedig a Sármellék – Balatonszentgyörgy szakaszt katonai okokból és a sármelléki repülőtér kiszolgálása végett hagyták meg akkoriban. Bár a 2000-es évek elején a sármelléki ágon megszűnt az árufuvarozás, s így a szakasz használaton kívülre került, a pálya napjainkig egészben megmaradt.
Ha képzeletben elindulunk Balatonszentgyörgyről a vasút mentén, akkor az állomás végponti oldalán a sármelléki vonal eléréséhez Keszthely, Tapolca felé (északnyugati irányba; a pálya jobbra ível) kell kanyarodnunk. A tárgyalt vasútvonal ugyanis nem közvetlenül Balatonszentgyörgyről ágazott ki, hanem az onnan 2-3 km-re található elágazásnál hagyta el az időközben fővonallá minősített (Keszthelyig villamosított) tapolcai vonalat. Megjegyzés: a Keszthelyi felé vezető vasút – s így vele együtt a Sármellék, Türje irányába vezető is – egykor nem a balatonszentgyörgyi állomás végponti, hanem a kezdőponti (Budapest felőli) oldalán ágazott ki, s így a Zala-hídig (az elágazásig) egy a Balatonhoz közelebbi nyomvonalon haladt. Balatonszentgyörgyöt elhagyva a 76-os főút és a mellette haladó Balaton-körüli kerékpárút a fővonal mellé simul. A vasút először jobbra, majd enyhén balra ível. Így érünk el lassan a Zala-hídig, amely már Zala megyében található (kicsivel a híd előtt lépjük át Somogy és Zala megye határát). (A híd mellett néhány 10 méterrel megtalálható a kerékpárút és a 76-os út Zala-hídja is.)
Közvetlenül a híd után már az elágazás következik. Balatonszentgyörgy felől nézve jobbra Keszthely, balra, pontosabban a pálya eddigi irányát nézve inkább egyenesen Sármellék található. (A vonatok közlekedésének iránya miatt az elágazás váltója állandó jelleggel kitérőbe van állítva.) Az elágazás ma már használaton kívüli épülete a pálya délnyugati oldalán áll (443-444-es szelvény). (A vonal szelvényszámozása északon kezdődik, kiindulópontja így valószínűleg Türje, esetleg Zalabér-Batyk állomása.)
Az északnak folytatódó keszthelyi fővonal jobbra ível, a Balatonhoz közeledik. Az elágazástól arrafelé egy-két km-re található Fenékpuszta megállóhely. Nemcsak a vasút, de innen nem messze a közút is elágazik: a 76-as út a sármelléki vasútvonal mellé simulva a mi utunkkal párhuzamosan folytatódik Sármellék, azon túl Zalaegerszeg felé. A fővonallal párhuzamosan pedig a 71-es számú út és a kerékpárút halad tovább Keszthely felé.
Fővonali gyorsvonat halad Fenékpuszta és az elágazás közt (készítette: Gálovics Márk, 2008. 06. 30.)
Induljunk hát el az elágazást követően balra ívelő pálya mentén Sármellék felé! 7-8 km áll előttünk a község vasútállomásáig, közbenső megállóhely személyforgalmi szempontból sosem volt. A pályát hézagnélküli kivitelben 48 kg/fm-es sínszálakkal építették át. Néhány kiragadott példa a vágányzatból:
DIÓSGYŐR 1964. M.A. 48
DIÓSGYŐR 1972. M.A. 48ˇ5
DIÓSGYŐR 1980. M.A. 48ˇ5
BANKOWA 1950. 48 3. M.A.
ÓZD 1948. 48. M.A.
A látvány az egész vonalszakaszt tekintve változatos: gazzal ellepett és teljesen tiszta szakaszok váltják egymást a bazaltköves töltésű pályán. (Az eredeti sóderes aljzat sok helyen kilátszik.) A sínek talpfákon fekszenek, jellemzőek a korhadt aljak. A szelvénykövek rendszerint igencsak kopottak. Az útátjárójelzők viszont újak (bár jellemzően csak egy frissen vágott fakaróra vannak feltűzve). (Egyébként a vonal mentén több korábban valamilyen jelzést (figyelmeztetést) adó oszlop áll avagy fekszik kidöntve.) A 76-os főút nagyrészt a vasúthoz közel halad (tőle északra húzódik). A vonalszakaszt fás, bokros terület, még gyakrabban nádas veszi körül (a nyíltvonaltól délre található terület már a Kis-Balaton mocsaras körzetéhez tartozik), de akadnak mezőgazdasági földek is mellette.
A sínek közt haladva láthatjuk, az elágazás körül még oly gazos pálya hamarosan letisztul. Következzen most a vonalszakasz objektumok szerinti leírása a szelvényszámokra felfűzve!
441-442. Kisebb útátjáró.
440-441. Az elágazás fedezőjelzője.
436-437. Az elágazás fedezőjelzőjének előjelzője.
434-435. Kisebb andráskeresztekkel biztosított útátjáró.
430-431. Többszáz méter hosszú jobbos ív kezdődik.
426-427. Szélesebb aszfaltos út átjárója, melyet STOP-tábla és andráskereszt is fedez. Az út a Balaton-felvidéki Nemzeti Park épületéhez vezet.
425-426. Szélesebb híd.
Még ugyanebben a szelvényben egy ritkaságot, egy felhajtóval ellátott nyíltvonali rakodót láthatunk, amely katonai okokból épült a szocializmusban. A rámpa végében egy a fővonallal párhuzamos vágány kezdődik. (Mivel később ez csatlakozik a vonalhoz, a megfelelő jelzések (kör alakú fehér mezőben felfelé mutató fekete nyíl) a helyszíni őrzés alatt nem álló, nem biztosított nyíltvonali váltó miatt mindkét oldalról ki lettek helyezve.)
423-424. Kitérő a párhuzamos vágányból a fővonal felé.
422-423. Az átkötés a fővonalba csatlakozik, a párhuzamos vágány hamarosan véget ér. Ezután balos ív kezdődik, amely többszáz méter hosszon folytatódik.
420-421. Kisebb híd a balos ívben, zöld korlátokkal.
416-417. Kicsi átjáró. (Még több ilyen is lesz, javarészt az erdőt vagy a nádast kötik össze a főúttal)
(Vissza, Balatonszentgyörgy felé tekintve)
412-413. Újabb, az előzőhöz hasonló híd.
406-407. Kicsi átjáró.
401-102. Újabb híd fából készült korlátokkal. Rögtön utána egy használaton kívül helyezett, félredobott betonhidat láthatunk.
400-as szelvénykőnél: aprócska áteresz.
395-396. Kisebb útátjáró, környezetében fakitermelés nyomai láthatóak. Közben Sármellék község a távolban jobboldalt már megjelenik előttünk.
375-376. Újabb híd zöld korlátokkal.
Tájkép a nyíltvonalról. Jobboldalt egy korábban valamilyen figyelmeztetést adó oszlop
373-374. Innentől már betonaljas a pálya. Ebben a szelvényben található Sármellék állomás néhai bejárati (kétfogalmú) alak-előjelzője. Mára csak egy rozsdás oszlop maradt belőle. Ennek megfelelően használaton kívüli vonóvezeték-tartók sora nyúlik el Sármellék felé a pálya mentén. Jobbos ív kezdődik, amely egészen az állomás déli váltókörzetének kezdetéig tart (a vasútvonal itt északnak fordul az eddigi nyugati irány helyett).
Néhányszáz métert továbbhaladva a bejárati jelző maradványait is megtaláljuk (még előtte egy Á betűs (megállás helyét jelző) tábla mellett is elhaladunk, melyet a közelgő biztosítatlan útátjáró miatt helyeztek ki). A főjelzőn található kar már nem áll vízszintes Megállj állásban, helyette lekonyult. Leszedték róla ugyanis a szétcsappantó szerkezetet, amely a kart a vonóvezeték elszakadása esetén is Megállj! állásban tartja. Nem sokkal utána (még mindig jobbos ívben) 10 km/h-s sebességkorlátozásra felszólító lassújel előjelzője tűnik fel, közvetlenül ezután pedig már egy sármelléki utcát (Dózsa György u., itt délnek fordulva érhetjük el a repülőteret) keresztezünk (369-370-es szelvény). Az átjárót ma már csak andráskeresztek biztosítják (igaz, a gyalogos átkelő máig a helyén van). Korábban ezt csapórudas sorompóval oldották meg, ugyanis a keresztező út és vasút délnyugati sarkában ma is ott áll az egykori 17-es számú őrház. Ez az épület nem a klasszikus HÉV-őrház formát tükrözi, valamelyest átalakított. Minden bizonnyal magántulajdonban van. Ellenben a 17-es szám ma is leolvasható a faláról.
Az átjáró után a vonal bevágásban fut. A jobbos ív folytatódik, közben a sárga téglalapon fekete V-betűs lassújel-tábla mellett is elhaladunk. Bár a lassújelek kifejezésének tekintetében az F. 1. számú jelzési utasítás időközben megváltozott, itt még megmaradt a régi ábrázat (annak ellenére, hogy az útátjárójelzőket pl. lecserélték). Feloldójelet már nem találunk: a sármelléki vasútállomás teljes területén 10 km/h a megengedett maximális sebesség.
Az ív végén Sármellék állomás déli váltókörzete található. (Ha a legdélebbi váltó előtt megállunk, s vetünk egy pillantást vissza, Balatonszentgyörgy felé is, akkor láthatunk egy kör alakú, korábban valószínűleg sárga közepű Fékezést megkezdeni! táblát, mely a járhatatlan pályaszakaszok vörös táblájának előjelzője.) A 365-366-os szelvényben kezdődő, majd fél kilométer hosszú négy vágányos állomás pontos felépítése a mellékelt ábrán látható. A váltók mind helyszíni állításúak.
Elértük az állomás déli szélét, a néhai 2-es váltó
A repülőtér felé vezető vágány az állomás Balatonszentgyörgy felőli oldalán délnyugati irányba ágazik ki. Innen elindulva szinte lehetetlen volna követni, benőtte a bozót (bár az látható, hogy mellette egy másik (csonka) sínpár is húzódik, mely délebbre becsatlakozik a már említettbe). A múltról a bokrok közül kimagasodó lámpaoszlop árulkodik.
Az állomás két legdélebbi váltója B. szentgyörgy felé visszatekintve. Jobbra a repülőtéri iparvágány
Az állomás II. vágánya az átmenő fővágány, az elsőt pedig vágányzáró sorompókkal elzárt rakodóként használták. Utóbbi mellett – a teljes vágányzat keleti oldalán – található a ma is meglévő rakodótér (magas rámpa és alacsony betonozott terület is segítette az áruforgalmat) és ettől kicsivel északabbra a lakott felvételi épület. Az állomás területén a vágányok közt feltűnnek régebbi, vékonyabb sínszálak is (pl. Resicza 1917. M.A.).
Az állomásépület HÉV-szabványtervek szerint épült, III. osztályú. A földszint vasút felőli oldala be van zárva, az emeleten viszont lakás található. A Sármellék felirat ma is olvasható az épületen. Az egyik lenti ablakban egy meggyűrődött A4-es papírlap hívja fel a fuvaroztatni vágyók figyelmét a következő tényre:
ÁRUFUVAROZÁS MEGSZŰNT!
LEGKÖZELEBBI ÁRUFUVAROZÁSRA
MEGNYITOTT ÁLLOMÁS
BALATONSZENTGYÖRGY
TEL: 85-377-076
Az állomás egyébként meglepően jó állapotban van. Nem lepték el burjánzó gizgazok, egy-egy forgalomban lévő mellékvonali állomás is megirigyelhetné, környezete szép és rendezett, virágokkal beültetett. Jobboldalt (a pálya keleti oldalán), a felvételi épület mögött parkoló található, közvetlenül mellette pedig a 76-os sz. főút húzódik. Mivel balra, azaz a nyugati oldalon (az állomás erről az oldalról kisebb féloldalas bevágásban terül el) is utca (Petőfi Sándor u.) található, a település valósággal körülöleli forgalom nélküli vasútállomását.
Az északi váltókörzet után a vasút a Felszabadulás utcát szeli át. Valaha itt is csapórudas sorompó volt, mára csak az andráskereszt maradt. Innentől már mindössze kb. száz-százötven méteren folytatódnak csak a sínek. A megmaradt szakaszt földkúp zárja le, mely körül a növényzet kezdi visszahódítani, ami az övé volt.
Írta:
- Dávidházi Bálint
Közreműködött:
- Csuka Barna
- Gálovics Márk
