Rotter Bernát és fia 1904-ben építtetett – akkor modernnek számító – gőztéglagyárat Kaposmérő északi részén, a Dombóvár – Gyékényes vasútvonal helyi állomása mellett. A téglagyár egészen az 1990-es évek végéig üzemelt. A szocializmus idején természetesen állami tulajdonban, a Somogy-Zala megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat kezében volt. Mellette jelentős területről termelték ki az agyagot, ám a ’90-es évek elejére – a gyár ekkor már magánkézbe került – a helyi alapanyag nem minősült megfelelőnek. Így Simonfáról hoztak agyagot a kaposmérői téglagyár kiszolgálására. A gazdaságtalanná váló termelés miatt azonban bezárták a létesítményt. Körülbelül egy évtizede történt, a gyár azonban azóta teljesen lepusztult.
A téglagyár két fronton állt kapcsolatban a vasúttal. Egyrészt rendelkezett egy rövid, Kaposmérő vasútállomásból kiágazó iparvágánnyal, melyen egykor szinte mindennap rakodtak, ezen keresztül juthatott el máshová a kaposmérői tégla, így kapott a gyár szenet. A vágány most is megvan, de ráférne egy kis takarítás. A mellette lévő rámpát csak később, 1977-ben létesítették azért, hogy a téglagyár az akkortájt munkába állított targoncákkal végezhesse a késztermék vagonokba rakodását. Másrészt saját 600 mm-es nyomtávú iparvasúti hálózata volt, melyen eleinte állati erővel, később gépi segítséggel tologatták a kicsiny csilléket. A gyárban az 1960-as évekig három ló dolgozott: ebből egy egy kút szivattyúját hajtotta, a másik kettő pedig egyéb – így pl. vontatási – feladatokat látott el. A kisvasúti vágányhálózatot a szocializmus évtizedeiben felújították.
Hogy mi maradt mára az egész kis kiterjedt hálózatból? Röviden-tömören: nem sok. Vasúti jármű egyáltalán nincs. Az égetőkemencével párhuzamosan azért valószínűleg több tíz méter sín megmaradt.
Ezen kívül csak olyan helyen hagyták ott a vasat, ahonnan nehéz volt kiszedni: az égetőkemence mindegyik oldalán találni a betonban egy-egy ilyen egy-két méteres vágányszakaszt.
Még egy helyen találkozhatunk sínekkel: ha a település (Kaposmérő, Gyár utca) felől érkezünk a gyárba, egy útátjáróban megmaradt szintén egy-két méteres pályaszakaszt is keresztezünk.
Néhány éve egy kupacban igen sok sínszálat lehetett látni a gyártól keletre található nagy agyagbánya mellett, de ezek eltűntek. A hatalmas bányagödörben jelenleg a mocsártól a szeméthegyekig mindent meg lehet találni, s ha jobban megvizslatjuk a helyszínt, több helyen is bukkanhatunk jól kivehető iparvasúti nyomvonal-szakaszokra. Sorban lerakott nagyvasúti talpfák, beljebb szintén rendszerben elhelyezett aprócska betonaljak árulkodnak a múltról a lápos-bozótos földterületek között. Ennél a bányagödörnél jóval kisebb területen és mélységben, de a gyár túloldalán, azaz a nyugati felén is bányásztak egykor agyagot.
A rámpa a falu felől, a vasút felé nézve. A háttérben Kaposmérő vasútállomásának I-es váltókezelői tornya látható, közte és a téglagyári iparvágány közt hagyta el egykor az állomást a megszűnt barcsi vasútvonal. A vasutasok ma is a téglagyár területén keresztül tudnak autóval eljutni ehhez a váltókezelői toronyhoz
Épületek a kemencéktől keletre: előbbiben formázták egykor a téglákat (ez áll a településhez közelebb, azaz délebbre), az íves fehér építmény pedig tárolóként szolgált (itt helyezték el pl. az iparvasúton vontatási célokat szolgáló kistraktorokat)
Az utóbb bemutatott létesítményeken kívül a gyár természetesen még több épülettel is rendelkezik, rendelkezett. Így például létezik a vasútvonalhoz közel található, a gyár közvetlen területétől keletre lévő fehér, lapostetős egykori üzemi konyha és irodahelyiség, a gyár déli oldalán (a gyárba vezető közút mellett) elhelyezkedő kicsi, fehér transzformátorház vagy a nyugatra található szolgálati lakások (ezek ma is használatban vannak). Ne feledkezzünk meg még a téglagyárak elengedhetetlen tartozékairól: a szárítókról, melyekből, vagy inkább melyek romjaiból mind a gyár délnyugati, délkeleti és északi peremén is lehet találni.
Szárítók, tárolók a gyár területén. Az utóbbi építmény csak néhány hónapja omlott össze
 Utólagos kiegészítés 2009 februárjára már a megaradt kisvasúti sínek is eltűntek a helyükről. Azt, hogy legális vagy illegális bontás történt-e, sajnos nem tudjuk.2009 áprilisában a gyár bontását is megkezdték: a kemence-épület tetejét (és részben felső szintjét) ekkor elbontották. 2009 novemberében felszedték a téglagyár nagyvasúti iparvágányát. |
Dávidházi Bálint
