Az Uglyai Faipar Rt. 1942-ben épített 600 mm-es nyomközű iparvasutat Homokszentgyörgytől Dénesmajoron és Szélestó-erdőn át Cukortópusztáig, hogy azzal a gróf Széchenyi Margit és Móric tulajdonában volt erdőségek kitermelt faanyagát el tudják szállítani. A kisvasút kb. 4,5-5 km hosszú (összesen 5734 vfm-es) volt, 7-9 kg/fm-es sínszálakból épült. A vonal a Kaposvár – Barcs vasútvonal homokszentgyörgyi megálló-rakodóhelyéről indult, onnan – rövid szakaszon a MÁV-pályával párhuzamosan – északi, később nyugati, északnyugati irányba haladt (részben uradalmi utak mentén, részben uradalmi területeken kanyargott).
„A vonal a MÁV megálló-rakodóhely területét elhagyva, az uradalmi dűlőút mellé fordul és mintegy 500 m. hosszban, annak jobboldalán észak felé vezet. Utóbbi út keresztezése után nyugati, majd északi irányba fordulva a 10/11. szelv. között gr. Széchenyi Mór uradalmának területére lép. Ezen, – részben uradalmi utak mentén, részben uradalmi földeken – bal, illetve jobbirányú ívekkel ismételten irányt változtatva, – nagyjából északi irányba halad, a 49. szelvénynél éri el a kitermelendő erdőt és annak szélét követve az 50+66 szelv.-nél ér véget. A vasút végső szakasza ideiglenes munkapálya jellegű, mely az erdőkitermelésnek megfelelően áthelyezhető, illetve meghosszabbítható.”
Egy 1943-as jegyzőkönyvből
Mozdonyszín Homokszentgyörgyön épült. Mindössze 4 db kitérő került beépítésre Homokszentgyörgyön és Cukortópusztán. „Mozdonyként a kezdettől 1943-ig egy Orenstein és Koppel gyártmányú MD-2 típusú dízel dolgozott, amelyre házilag készített bódé került. 1943-tól egy 25 HP-s (lóerős) iker kétcsatlós gőzös üzemelt. Mindkét mozdony esetében lóvontatású üzem is létezett időszakosan, szükség szerint.” (KBK-Füzetek XXXV-XXXVI., Marton Zsolt: A Homokszentgyörgyi Kisvasút)
A kisvasút, mint az erdőbirtokok tartozéka, 1945-ben a földreform keretei közt kincstári tulajdon lett. Háborús rombolás nem érte. 1947. január 3-tól elvileg Magyar Állami Erdőgazdasági Üzemek (Mállerd) kezelésébe került, ám a történet nem volt ilyen egyszerű: 1948. február 13-án a volt tulajdonosok és a vasutat átvenni szándékozó Mállerd, illetve a helyiek képviselői és egyéb szervezetek összeültek, hogy rendezzék a vasút tulajdonjogát. A Mállerd igényt tartott a vasútra, mert állításuk szerint szükségük volt rá a kitermelendő fa szállításához, az Uglyai Faipar Rt. viszont nem akarta odaadni vasútját: arra hivatkoztak, hogy már nincs is mit kitermelni onnan, a vasút csak részben épült az erdőtulajdonosok területén, saját költségükön létesítették, s hogy az ideiglenes jelleggel épült vonalat joguk van fölszedni és a síneket elszállítani. A Dénesmajorban frissen földhöz jutottak képviseletében megszólaló frissen megalakult Homokszentgyörgyi Földmíves Szövetkezet azonban azt szerette volna elérni, hogy a vasút tovább működjön, s tulajdonosa lehetőséget biztosítson a szállításra a dénesmajoriaknak. Ezt a Mállerd vállalta. Az Országos és a Megyei Földhivatal úgy találta, hogy a földreformban a vasút is érintett, így annak állami tulajdonba, a Mállerd kezelésébe kell kerülnie.
Az 1948. február 13-i bejárás alkalmával a helyszínen megállapították, hogy az akkor használaton kívüli vasút üzemképtelen. A meglévő jármű- és eszközállományról leltárt is készítettek. Ebből tudhatjuk, hogy a kisvasút gördülőállományát ekkor a következők jelentették: 1 db 25 lóerős, iker kétcsatlós gőzmozdony (600 literes víztartállyal), 14 db favázas forgózsámolyos szállítókocsi, 4 db vasvázas forgózsámolyos szállítókocsi, 3 db használhatatlan rossz kocsi, 1 db pályakocsi (kifogásolhatatlan állapotban szinte semmi sem volt, sok volt a kisebb hiba a járműveken).
Ezt követően már nem valószínű, hogy használták volna a vasutat. 1950. július 3-án a Kaposvári Gazdasági Vasutak Vállalat kezelésébe került. 1950 végén a Homokszentgyörgy MÁV megálló-rakodóhelyen lévő iparvasúti sínmezők felbontására is utasítást adtak. A kisvasút az ezt követő egy-két évben történelemmé vált.
Felhasznált irodalom:
- KBK-Füzetek XXXV-XXXVI., Marton Zsolt: A Homokszentgyörgyi Kisvasút
- a MÁV Központi Irattár ide vonatkozó dokumentumai
Végezetül szeretnénk elnézést kérni a szűkszavúság és az esetleges képzavarok miatt. Kevés forrásunk is sokmindenről eltérően nyilatkozik, még a pontos építési és felszámolási időpont sem tisztázott. A történet kapcsán is több egymásnak ellentmondó információra akadtunk.
