Végig a Somogyszob-Balatonszentgyörgy vonalon

A vasútvonal aktuális helyzete

Tavaly óta gyülekeznek a viharfelhők a 37-es számú Somogyszob – Balatonszentgyörgy vasútvonal felett. A 2007/2008-as menetrend megszerkesztésekor a tárgyalt vicinális beleesett azon 12 vonal körébe, melyeken 2008. március 1-ig kívánták meghagyni a személyszállítást. A határidő tolódott, 11 mellékvonalon – köztük a 37-esen is – 2008. május 31-re halasztották a bezárást (egy vasútvonalon a tervezet szerint decemberben állt volna le a személyforgalom). Ezt az időpontot hirdették érvényességi dátumként a vasútállomásokon és a megállókban az induló-érkező vonatokról kifüggesztett menetrendi táblázatok is. A politika most ismét közbeszólt: úgy néz ki, a 2008-as évben nem kerül sor a forgalom szüneteltetésére vonatkozó tervezetek végrehajtására…

Ilyen körülmények közt természetesen bizonytalanság lengi körül a Somogyban jelenleg legveszélyeztetettebb helyzetben lévő 60 km hosszú Somogyszob – Balatonszentgyörgy vasútvonal létét is (mely a 30-as számú Budapest – Székesfehérvár [- Balatonszentgyörgy] – Nagykanizsa és a 41-es Dombóvár – Kaposvár [- Somogyszob] – Gyékényes vasúti fővonalakat köti össze észak-dél irányban). Maguk az itt dolgozó vasutasok sem tudtak még 2008 áprilisában érdemi információt adni arról, hogy mi lesz májust követően. Annyi biztos, a vasúti közlekedés nem szűnt volna meg, hisz többhelyütt van árufeladás. Marcaliban, a vonal által érintett egyetlen városban épp mostanában tervezik egy komolyabb beruházás keretei közt egy biodízel-üzem létesítését. Az árufuvarozás egyébként is a vonal jelentős részét érinti, mindössze a Mesztegnyő – Böhönye közti 11 km hosszú szakaszon szűnne meg mindennemű forgalom. (Mesztegnyőt még északról, Balatonszentgyörgyről szolgálják ki a tolatós tehervonatok, Böhönyét pedig Somogyszobról.)

A helyiérdekű vasutak közt viszonylag korán megépített (1893. 10. 24-én adták át) vasútvonal jelentősége személyforgalmi szempontból több dologban rejlik. Bár a vonatok száma lecsökkent (ma már csak 4 naponta és egy munkanapokon járó vonatpár közlekedik, korábban ennél több volt), a vicinális máig szolgálja a Marcaliba járó iskolásokat, munkába járókat. Nagyatád – amely a rövidke 38-as sz. mellékvonalon Somogyszobtól 9 km-re fekszik – vonattal már kevésbé érhető el ilyen célzattal. A távolabbra iskolába járók (kollégisták) is gyakran használják a vonatokat, így pénteken és vasárnap délután errefelé is érezhetően nagyobb a forgalom (bár ez a távolság néha egészen kicsi, van például Segesdről Csurgóra kollégiumba járó kollégista is). Nagyatád így is jelentős hatást gyakorol a vonal életére. Egyrészt, mint közeli kisváros, ez is fontos úticélja a környék lakóinak (a Nagyatád felé haladó mellékvonal – mely korábban egészen a Dráváig, Barcs városig húzódott – tulajdonképpen a 37-es folytatásának is tekinthető, ám a somogyszobi csatlakozóállomásra mindegyik vonal keleti irányból kanyarodik be), másrészt Nagyatád számára mindmáig a 37-es „a balatoni vasútvonal”. Mivel a 37-es Balatonkeresztúr állomása gyalogosan párszáz méterre fekszik a 30-as sz. fővonal Balatonmáriafürdő állomásától, a Somogyszob – Balatonszentgyörgy vasútvonal – jó csatlakozás esetén – a Balaton keleti fele és a főváros felé is racionális eljutási lehetőséget jelenthet. A 37-esen közlekedő vonatok egyébként nemcsak Balatonszentgyörgyig, de mindegyikük legalább Keszthelyig, egy részük Tapolcáig közlekedik tovább (vagy ellenkező irányban onnantól).

Az viszont az igazság, hogy a párhuzamos közút jelentős – és a vasút csökkenő menetsebességei (jelenleg 30-40 km/h-s sebességgel döcögnek erre a jellemzően egy mellékkocsit továbbító, néha szólóban járó Bz motorok), illetve a ritkán járó vonatok hatására egyre jelentősebb – elszívó hatást gyakorol az utasokra. Ennek oka az is, hogy az állomások és a vasúti megállóhelyek elég távol helyezkednek el a települések központjaitól. A 37-es vonallal párhuzamos 68-as sz. főútvonal jó eljutási lehetőséget biztosít Barcs – Nagyatád – Balatonszentgyörgy viszonylatban, Böhönyénél csatlakozva a 61-es sz. főúthoz (amely Kaposvár és Nagykanizsa irányába folytatódik). A buszok sűrűbben járnak (a Segesd – Nagyatád buszok pl. rendszeresen tömve vannak, a vasút a 10-20 perces somogyszobi átszállási/várakozási idő miatt versenyképtelen), aki pedig megteheti, hogy saját autóját használja, nyilván nem fog várni a lassú, ritkán járó vonatokra, de még a buszra sem.

Vonalbejárás

A somogyszobi gócponti állomásról a balatonszentgyörgyi vonal a keleti oldalon ágazik ki, majd észak felé kanyarodik. (Páratlan oldala az északi, páros oldala a déli.) Somogyszobot a 68-as sz. főútvonal nem érinti (bár régen Somogyszobon át ment ez is, ma már Ötvöskónyi mh. mellett egy felüljáró segítségével keresztezi a Dombóvár – Gyékényes fővonalat), így a községet egy Nagyatád – Somogyszob – Segesd viszonylatú alsóbbrendű út kapcsolja be a közúti vérkeringésbe (melyet a tárgyalt vicinális az 556-557-es szelvényben metsz is egy fénysorompóval [AS556] biztosított útátjáróban). A 37-es vonal által érintett első település Segesd.

Segesd, amely komoly történelmi múltra tekint vissza, a középkorban városi ranggal (és később várral is) rendelkezett, az Árpád-korban a királynék birtoka volt, önállósult Somogy megyétől, és megszállt itt IV. Béla királyunk is. A XVI. század végétől 1950-ig két Segesd volt ismeretes: a déli Alsósegesd és az északi Felsősegesd. E kettősség megmutatkozott a falu vasútállomásának adott név megválasztásában is: a helyiérdekű vasút megépítésekor itt létrehozott szolgálati helyet Alsósegesdnek nevezték el. Nevét később Segesdre változtatták. Ez a háromvágányos állomás (533-531-es szelvények közt, átmenő fővágánya a III. volt, balatonszentgyörgyi végén egy földút andráskeresztes átjárója) azonban az 1980-as évek elejére megszűnt. A falu felőli oldalon található egykori felvételi épület (Vasút utca 17.) előtt – melyben egyébként laknak – ma is ugyanúgy elhalad a vonat, csak épp nem áll meg. A 37-es vonal felvételi épületeire jellemző, hogy mindegyikük egyszintes, küllemben nagyrészt hasonlítanak a Segesden látható régi épülethez, illetve általában hosszában toldották meg őket. (Méreteivel az összes közül Marcali emelkedik ki leginkább.)

 

1 of 5

- +

A régi segesdi állomás helyett a kanyargó vasútvonal mentén egy kilométerrel feljebb, a település központjához közelebb (a Somogyszob felől érkező bekötőút második, településen belüli útátjárója – a „b” jelű fénysorompó [AS523] fehér optikáját kitörték – mellett) hoztak létre egy Segesd nevű megállót (523-524-es szelv.), ott, ahol korábban már létezett egyszer egy Máriakápolna-vásártér nevű feltételes mh. is. Akkoriban itt a vonat csak búcsújáró napokon állt meg.

A 37-es hamarosan keresztezi a 68-as főutat is (519-520-as szelv., természetesen ezt az útátjárót is fénysorompó fedezi – AS519), átkerül annak keleti oldalára, s ezt követően már ott is marad.

A segesd-környéki kanyargós szakasz véget ér, a pálya kiegyenesedik, egy kis hidacska visz át minket a Segesdi-Rinya felett (488-489-es szelv.). A fémkorlátjaitól valószínűleg megélhetési bűnözők által megszabadított híd mellett egy másik híd is helyet foglal, méghozzá a közút hídja. Erre (Segesden a Bajcsy-Zsilinszky utcába letérve) érdemes Felsőbogátpusztát közúton megközelíteni.

A vasúton hamarosan Felsőbogátpuszta táblás megállóhely következik (482-483-as szelv., közigazgatásilag még mindig Segesden járunk). Mellette egy a segesdi bekötőútról lekanyarodó mezőgazdasági út átjárója foglal helyet. A vasútvonal a hullámvasutat juttatja eszünkbe, ha visszanézünk innen Somogyszob felé.

 

1 of 4

- +

Böhönye megálló-rakodóhely következik (418-as és 415-ös szelvények közt). A Felsőbogátpuszta és Böhönye közt közlekedő Bz motorok élénk színükkel jól látszanak a párhuzamos 68-as főútról, Böhönye nagyközség déli határának környékéről. Mielőtt vonattal beérnénk a háromvágányos (ám több további csonkavágánnyal rendelkező) néhai állomásra, egy fénysorompóval (AS418) biztosított, nemrég felújított (STRAIL-elemes) útátjáróban (418-419-es szelv.) keresztezzük a 61-es sz. főútvonalat (emiatt maradt használatban a déli oldal bejárati jelzője, az északit kiszögelték). Ezt követően elhaladunk a hatalmas gabonatároló mellett, ahol párhuzamosan az egyik csonkavágány (V.) is kezdődik (a váltó utáni folytatása maga az I. vágány). A pálya nyugati oldalán (a böhönyei Vörösmarty utcában) található, fenyőfákkal övezett felvételi épület zárva van, egy részét lakják. Egyik ablakában olvasható a „Jegykiadás szünetel” felirat, mely a ’90-es évek leminősítési hullámában került ki ide. Ekkor szűnt meg a forgalmi szolgálat Böhönyén (hasonlóképpen a következő „állomás”, Mesztegnyő esetében).

 

1 of 6

- +

A böhönyei raktár egy masszív téglaépület. Érdekes, hogy ezen is megtalálható a „Böhönye” tábla. A mellette található rámpa végében kezdődik a másik csonkavágány (IV.).

A felvételi épülettel és a raktárral átellenes oldalon beton-rakodótér található, így ma a III. vágányt használják rakodásra (melyet siklasztósaru véd). Mellette egy romos állapotú közúti mérlegház.

A következő megállónk Mesztegnyő lesz, ám Böhönyétől idáig még 11 kilométert döcögünk.

Mesztegnyő ma háromvágányos megálló-rakodóhely (308-as és 302-es szelvények közt), amely a község keleti peremén húzódik (a felv. ép. az Árpád utcában található). A váltókörzeten kívül mindkét oldalon találunk egy-egy útátjárót (az déli oldalon csak az andráskeresztek vannak kihelyezve, az északi oldalon fénysorompót találunk – AS302, melyet a biztosított bejárati jelző és a közös kijárati jelző fedez), mindegyiknek megvan az őrháza is (a délebbit [10-es számú] lakják, az északi [9-es sz.] romos). A felvételi épület és környéke rendezett, így lehet Mesztegnyő a vonal egyik legszebb állomása. A raktár itt is téglából épült. Rakodásra az I. vágányt (VS2 és VS3 vágányzáró sorompók fedezik) használják, folyamatos a fafeladás, melyet innen már nem a somogyszobi, hanem a balatonszentgyörgyi tolatós teher fuvaroz el. A megálló-rakodóhely északi váltókörzetén és a mellette található útátjárón túl egy iparvágány ágazik ki (ezt a VS1 vágányzáró sorompó fedezi).

 

1 of 8

- +

Amitől viszont Mesztegnyő igazán különleges, az az, hogy ma is működő erdei vasúttal rendelkezik. A kisvasút telepe a nagyvasúti vágányhálózat felvételi épülettel átellenes oldalán foglal helyet, külön (VS5-ös vágányzáró sorompóval fedezett) iparvágány vezet ide Mesztegnyő mrh. III. vágányából kiágazólag. Az erdei vasút három C50-es mozdonnyal rendelkezik. A kisvasút telepén tárolt talpfák hamarosan beépítésre kerülnek a vonalba.

 

1 of 10

- +

Visszatérve a Somogyszob – Balatonszentgyörgy vonalhoz, Mesztegnyőt elhagyva 8 kilométert kell megtennünk a vasút mentén a következő állomásig, Marcaliig. Korábban ezen a 8 km-en létezett (kb. félúton) egy Bize (régebben Gyótapuszta) nevű megálló is, 2002-ben szüntették meg. Forgalma nem indokolta a létét, a ’80-as évektől kezdve mindössze napi egy pár vonat állt meg itt. A megállóhoz egy földút vezetett, a vonatból manapság szinte kivehetetlen a helye. (Bize egyébként Marcali kertvárosi része, ez a település is a főút mentén helyezkedik el.)

Marcali állomás (225-ös és 219-es szelv. közt) a város keleti szélén (a helyi buszpályaudvarhoz közel), a Petőfi utca végében található. Itt bonyolódnak le a vonalon a személyvonatok keresztjei (így itt a forgalmi szolgálat is megmaradt), iparvágányai révén itt található a legkomolyabb teherforgalom is. A helyszínt Somogyszob felől megközelítve a bejáratot követően egy csapórudas sorompóval biztosított útátjárón megyünk keresztül. Hajtóműve az állomásépület előtt foglal helyet, a sorompó mellé telepített kolomp segítségével tekerésekor hangot is ad ki. (Az állomást mindkét oldalról nem biztosított bejárati jelző fedezi. Balatonszentgyörgyi oldalán biztosított közös kijárati jelző is van.)

 

1 of 5

- +

Itt a legnagyobb a felvételi épület. Marcali is három teljes vágánnyal rendelkező állomás (a II. az átmenő fővágány), de a balatonszentgyörgyi oldalon az I. vágányból (melyet a VS2 és VS3 vágányzáró sorompók fedeznek) egy csonka (IV., VS5 vz. sorompó fedezi) is kiágazik. Az I. és a IV. vágány fogja közre az aszfaltozott rakodóteret és az egykori állatrakodót. Az északi oldalon is találunk egy útátjárót (itt keresztezi a 37-es vonal a Boronka, Öreglak irányába vezető közutat), melyet szintén csapórudas sorompóval biztosítottak, hajtóműve az útátjáró mellett felépített apró őrház előtt van. Az útátjáró után a pálya ismét elágazik (a 218-219-es szelvényben, itt található Marcali 1-es váltója és a VS1 vz. sorompó), a keleti oldalon egy újabb iparvágány jelenik meg. A csapórudas sorompóval biztosított átjárótól 6-700 méterre Balatonszentgyörgy felé egy újabb marcali utcát keresztezünk (Puskás Tivadar u., ez már egy fénysorompós útátjáró – AS212), s idáig az előbb említett iparvágány is velünk párhuzamosan halad (az átjáró miatt több vz. sorompó is védi). Ezt követően több ágra szakad, a vasút melletti üzemek irányába kanyarodik.

 

1 of 4

- +

Marcalit elhagyva közeledünk a Balatonhoz. Kéthely község már valamelyest hírnöke a Balaton környékének, egy igazán szép falu. Ezzel persze véletlenül sem szeretnénk az előzőeket megsérteni, mindegyik település nagyon rendezett. A vonatból ebből persze nem sokat lehet észrevenni, Kéthely esetében pedig főleg nem: Kéthely mh. (152-es és 149-es szelv. közt, korábban kétvágányos mrh.; Marcalitól vasúton 8 km) kb. másfél kilométerre található a 68-as főúttól. E másfél kilométer pedig nagyrészt a településen kívüli rész, az állomásépülethez közvetlenül odavezető út (hisz a vasútra merőleges útról – miután kereszteztük a 37-es vonalat – délre kell kanyarodni a felv. épület eléréséhez) pedig nem túl barátságos. Az épület viszont – amely itt nem a település felőli, hanem a keleti oldalon áll – lakott, és a közvetlen környéke pedig rendezett, és a hatalmas közúti rakodótérrel egy egykoron forgalmas megálló-rakodóhely arcát mutatja. Kéthely viszont ma már csak megállóhely, mivel I. vágányát nagyrészt felszedték. A felvételi épület előtt északi irányból még ugyan megvannak a sínek, de a raktár és a nagy területű rakodótér elől már eltűntek. S bár az egykori mrh. déli felén csak az átmenő fővágány (II. vg.) maradt meg, mindkét váltó megvan, sőt, a vágányzáró sorompók (VS1 és VS2) is. Vörös tárcsa fedezi ezt a járhatatlan pályaszakaszt.

 

1 of 4

- +

Érdekesség, hogy az átmenő fővágányba ma már ősinek számító 1906-os gráci sínszálak vannak beépítve mind a mai napig.

Hasonlóan nagy távolságban van a vasútvonaltól következő település, Balatonújlak megállóhelye (116-os és 114-es sz. k.) is a névadó községtől. Ez a falu már nem a 68-as főúton helyezkedik el, hanem a Kéthely és Balatonkeresztúr között húzódó, a 68-as és 7-es főutat összekötő út mentén fekszik. Ha közúton szeretnénk elérni, a Kéthely községtől északra található elágazásnál Somogyszob felől érkezve egyenesen (ez itt a főútról való letérést jelenti), északi irányba kell továbbhaladni (a vasutat a Templom utcából érhetjük el, melynek folytatását a 37-es vonal egy fénysorompóval [AS114] fedezett útátjáróban keresztezi). A balatonújlaki táblás megállóhely forgalma talán az egész vonalon a legkisebb, vonatból az ember könnyen azt érzi, a semmi közepén jár…

A Kéthely – Balatonkeresztúr útra visszatérve, és azon északi irányba tovább haladva lehet közúton megközelíteni a vonal következő állomását, Balatonkeresztúrt, mely már a Balaton-parton fekszik. A 37-es vonal felett még Keresztúr előtt (a 102-103-as szelvényben) egy hídon vezet át az M7-es autópálya. A híd környékén manapság múltbéli aljcserék nyomai és jövendőbeli aljcserék jelei fedezhetőek fel. Mielőtt a vasút a települést elérné, szintben keresztezi a 7-es főutat (fénysorompóval fedezett útátjáró a 82-83-as szelvényben). (Ha a Budapest felőli oldalon a vasúttal párhuzamos utcába kanyarodunk – Pest felől érkezve jobbra, akkor azon a 37-es vonal mellett haladhatunk.)

Balatonkeresztúr vasútállomása előtt a 37-essel párhuzamosan haladó iparvágányok ágaznak ki a nyílt vonalon. Itt kezdődik a pálya villamosított része, Keresztúr háromvágányos (74-es és 70-es szelv. k.) állomása már – a rakodóként funkcionáló rövid (VS1 és VS2 vz. sorompóval fedezett) I. vágány kivételével – teljes egészében drót alatt van. Az iparvágány-kiágazás és az állomás közt egy fénysorompóval biztosított útátjáró található (73-74-es szelvényben, Ady Endre utca – amely a Kéthely – Balatonkeresztúr közút északi folytatása a 7-es út csomópontja után). Itt érdemes átkelni, ha a közeli balatonmáriafürdői állomás segítségével a 30-as vonalra szeretnénk átszállni. Balatonkeresztúr és Balatonmáriafürdő községek gyakorlatilag egybenőttek, s így a két vasútállomás is egy rövid sétányi távra van egymástól.

Balatonkeresztúron ma is van forgalmi szolgálat. Az átmenő fővágány itt a második. Az állomáson mindkét oldalon található bejárati és biztosított közös kijárati jelző (Somogyszob felől a „K”, amely a fénysorompóval van szerkezeti összefüggésben, B. szentgyörgy felől az „F”, amely egyrészt szerkezeti összefüggésben van a 30-as vonal rendszerével, másrészt az elágazás fedezőjelzőjének előjelzője).

 

1 of 4

- +

Az állomást elhagyva a 37-es vonal a 30-as sz. fővonal mellé simul („keletre fordul”), s egy rövid „kétvágányos” szakaszt követően Balatonmáriafürdő-elágazásnál összeér vele, így tulajdonképpen a vicinális vasútvonal a 65-ös szelvényben ér véget, avagy abban kezdődik (innen már csak 6,5 km Balatonszentgyörgy). Az elágazás terelővágánnyal van fedezve (földkúppal a végén). A két motoros váltó csak egyszerre állítható, megelőzvén az engedély nélküli „felhajtást” a 30-as vonalra Marcali felől. Balatonmáriafürdő-elágazás építészetileg szocreál típusú, fehér vasúti őrháza ma is áll, de feladatát vesztette. Az elágazás már a fonyódi központú Balaton-parti központi forgalomirányítás által irányított hely.

 

1 of 4

- +

Korábban ez az egész nem így volt. A Somogyszob – Balatonszentgyörgy vasútvonalat eredetileg a HÉV-társaság balatonszentgyörgyi kezdőponttal építette, mivel a Déli Vasút nem magyarbarátságáról, vonalai közös használatának engedélyezéséről volt híres. A vonal szelvényszámozása tehát Balatonszentgyörgyön kezdődik. Ott, ahol ma a Déli Vasút által épített 30-as és a helyiérdekű 37-es vonal közös része húzódik, eredetileg két vágány volt. Ha megnézzük a közös szakaszt, láthatjuk, hogy a földkúp utáni részen a pálya kicsit délnyugatra ível, valószínűleg azért, mert a mai egyesített vasútvonal nem a Balatonhoz közelebb eső eredeti déli vasúti vonalvezetés, hanem a távolabb eső helyiérdekű vasúti pálya vonalán húzódik. (Ezt valószínűsíti az is, hogy Balatonszentgyörgyön egy hasonló ívben „visszatér” az egyesített pályaszakasz a Balatonhoz közelebbi „sávba”.) A második vágányt sínhiány miatt bontották el a II. világháború után.

A fővonal és a mellékvonal egyetlen közös megállója Balatonberény (1771-es és 1768-as sz. k.), mely egy Balaton-parti nyaralótelepülés, azaz míg télen csendes és nyugodt, addig nyáron forgalmas és nyüzsgő. Itt van a legközelebb 37-es vonal a „magyar tengerhez” (csat át kell kelnünk a megállóhely mögötti úton). A felvételi épületet a fővasúti társaság, azaz a Déli Vasút építette. Ma is van benne vasúti szolgálat. Az előző bekezdésben írtak alapján a megállóhely korábban kétvágányos volt, ám a két vágány között kerítés húzódott, és csak a Déli Vasút vágányán állt meg a vonat.

 

1 of 3

- +

Balatonberénytől már csak kb. 3 km a végcél, Balatonszentgyörgy. A vasút erre kissé eltávolodik a Balatontól. A szentgyörgyi állomás keleti végében egész távolra nyúlik el az a csonkavágány, melynek folytatása egykor a 37-es vonal volt. A végén földkúpot találunk, manapság leginkább tehervagonokat tárolnak rajta. Mielőtt beérnénk az állomás centrumába, s szélesre terebélyesedne a vágánytenger, egy fénysorompóval biztosított átjárón megyünk át, amelyet régen egy napjainkra lakóházzá varázsolt déli vasúti őrház biztosított.

Balatonszentgyörgy felvételi épülete a déli vasúti szabványtervek szerint I. osztályú fővonali állomásépület, amely máig is őrzi eredeti formáját. Emellett egy példásan rendben tartott és szép állomás.

Írta:

• Dávidházi Bálint
• Csuka Barna

Közreműködött:

• Dávidházi Tibor
• Gálovics Márk