Április utolsó hétvégéjén, egy nyárias vasárnapon Balatonfenyvesre látogattunk, hogy utazzunk egyet a menetrend szerint napi öt pár személyvonattal bíró MÁV-os kisvasúton. Az úticélt tekintve túl sok választási lehetőség már nincs: 2002 óta csak Somogyszentpál felé van forgalom. A csisztapusztai és táskai vonalakon 2002. szeptember 1-jén mentek el hivatalosan az utolsó vonatok. A MÁV ugyanis a rossz pályaállapotokra hivatkozva forgalomszüneteltetést rendelt el arrafelé, sőt, akkor még úgy volt, hogy a somogyszentpáli vonalon is csak Pálmajorig maradna meg közlekedés. 2002 decemberében azonban az utóbb említett szakaszon újraindult a forgalom, a szentpáli vonalat felújították. A fenyvesi gazdasági vasút több, mint négy éve bezárt szakaszai a mai MÁV menetrendben is szerepelnek a 39-es számú vonal részeként: A Csisztagyógyfürdő – Balatonfenyves GV vonalra érvényes menetrendet a pályafelújítás után hirdetjük meg.
A kisvasút korábban mocsaras területén, a Nagyberekben már az 1920-as években elindult a vasúti hálózat kiépítése a mezőgazdasági termények elszállítása végett. Ekkor még 600 mm-es nyomtávú, lóvontatással használt vasutat építettek, és mindössze 4 km-es távon (Balatonfenyves – Imremajor [mai Központi főmajor] közt). A II. világháborúban elpusztult vasutat 1950-ben Balatonfenyves – Imremajor – Hunyadi-akol, 5 km-es viszonylatban elkezdték újjáépíteni, ekkor már 760 mm-es nyomtávon. A vontatást ekkor gőzmozdonyok végezték, de hamarosan kiszorultak, hisz 1953-ban már megjelent az első C50-es is. A vonalak építése is folytatódott, megépült a Hunyadi-akol – Táskai elágazás – Fekete-akol – Csisztapuszta szakasz a maga 8 km-én, ill. Táskai elágazástól a 6 km-es Táskára tartó szárnyvonal. Ahogy Fenyves felől haladunk, nem sokkal Táskai elágazás után egy újabb kitérő következett a csisztai vonalról: az 1 km-es kundpusztai vonal. Ezután a Balatonfenyves – Pálmajor – Somogyszentpál vonal épült meg (11 km), ám ennek északi része Imremajort nem érintette, hanem attól nyugatra húzódott. A mai somogyszentpáli vonatok ezt a viszonylatot csak Pálmajortól délre használják, hisz a vonatok Imremajoron, azaz Központi főmajoron át mennek. Ezt úgy tehetik meg, hogy hamarosan megépült az eredeti szentpáli vonalat keresztező, szintén 11 km hosszú, Központi főmajortól Pálmajoron át Kéthely község felé tartó vonal. Még egy szárny hiányzik a képből: a Balatonfenyves és Központi főmajor között, utóbbitól bő egy kilométerre kiágazó, Ny-K irányú szárnyvonal 5 km-en, melynek 3. kilométerénél egy 4 km-es Feketebézseny felé tartó vonal ágazott ki. A hálózat 1957-re állt (majdnem) teljesen készen, a személyforgalom 1955-ben átalakított tehervagonokkal indult meg, 1956-tól menetrend szerint. Közben ekkor találtak termálvizet Csisztán, ami nagyban meghatározta a kisvasút további sorsát. Hamarosan megépítették a gyógyfürdőt. Főleg 14 kg/fm-es síneket alkalmaztak, kivéve a csak teherszállításra épített vonalakon, ahol 12 kg/fm-eseket fektettek le. A nyolcvanas években már általános tendencia volt, hogy csökkent a teherforgalom, ám mellette jelentős turisztikai látványosság lett a kisvasút, s vele együtt a csisztai gyógyfürdő is. 1985-ben került Balatonfenyvesre a 490-056-os pályaszámú gőzmozdony, mely 1986-tól már menetrend szerinti nosztalgiavonatot továbbított a kisvasúton. 1987-ben megépült az 1 km hosszú Csisztapuszta – Csisztagyógyfürdő szakasz, hogy a vonatok az úticélhoz közelebb tehessék le az utasokat. Hamarosan idekerült az Mk48 2003-as pályaszámú dízelmozdony, melyet itteni bemutatkozása előtt hosszú ideig bontva tároltak Győrben. A kilencvenes évek elején a vonalak nagyrészén 15 km/h-ra korlátozták a sebességeket (eredetileg a tehervonatok 12, a személyvonatok 25 km/h-val jártak). 1996-ban, amíg a vonal gőzösét javításra vitték, nagycenki kölcsön-gőzmozdony vontatta a nosztalgiavonatokat. A 490-056-os pályaszámú gőzös ma már nincs Balatonfenyvesen, 2000 decemberében a budapesti gyermekvasútra vitték.
A kisvasút történetéről a legtöbbet a következő lapokról tudtunk meg, ahol bővebben is olvashat a témáról…
http://www.vasuttortenet.hu/bfenyves.html
http://www.tar.hu/vonat/vonatok/bfenyves.htm
Az utazás
A fenyvesi GV állomásáról 14:00-kor induló vonattal mentünk el Somogyszentpálra. Előtte természetesen körbejártuk a helyszínt. Ezt a MÁV 30-as vonali normálnyomtávú Balatonfenyves állomásának hátsó vágányai mellett lévő fedett kisvasúti rakodótérnél kezdtük.
Mint az látható, a kissé elveszett vágányokon teherkocsik álltak. Innen a GV állomása felé indultunk, amely a nagyvasúti pályaudvartól kicsivel nyugatabbra, annak déli oldalán fekszik.
Balatonfenyves GV ma is szép, rendezett, barátságos helyszín. Nyoma sincs azonban a régi vasúti regulának, nem követik egymást a vonatok, a szolgálat sem folyamatos. A C50-es mozdony egy darab személykocsijával jóelőre be volt állítva az állomásra.
Megnéztük azt is, hogy mi van a vonat mögött: még egy kis vágányzat, és újabb két vagon.
Ezután a fűtőház és a tárolóvágányok felé vettük az irányt. Balatonfenyves GV állomásépületét deltaként veszik körül a vágányok, a fűtőház innen nyugatra van (ellentétes irányban a rakodótér volt). Azok a vágányok vezetnek oda, melyek oldalról kerülik el az épületet. Mi a nagyvasúttal párhuzamos vágány mentén jutottunk el a célhoz.
A fűtőházban három vágány van. Az épületen kívüli, kerítéssel elkerített részen a kisvasút mindenféle megnyilvánulásai láthatóak voltak, mint pl. egy másik C50-es (GV 5727), kocsitengelyek vagy egy másik személykocsi.
Továbbmentünk innen, a nagyvasúttal párhuzamos tárolóvágányokon sok érdekességet lehet látni. Ezek még a fűtőháztól is kijjebb, attól nyugatabbra helyezkednek el.
Hamarosan elértük a vágányok végét, az üzemanyagtöltő állomást. Innen csak visszafelé vezetett az út, ekkor még jobban megvizsgáltuk a tárolóvágányok gurulóanyagát.
Nagyjából félórával a vonat indulása előtt kerékpárokon érkezett meg a vonat és az állomás személyzete. Kinyitották az épületet és a vonatot is, és felszállt a 10-12 fő körüli turista-alkatú utastömeg. Kettőkor aztán elindultunk.
Ezután ágazik ketté a kisvasút. A bezárt vonalakat ma már csak a hajtányosok tartják életben. A szentpáli vonal felújításakor szűk egy km-nyit a csisztai ágból is felújítottak, majd elfogyott a pénz, pedig a kisvasút turisztikai alapját a gyógyfürdő adná.
Hamarosan meg is érkeztünk a végponthoz. Hát igen, talán a képekből is látszik, a somogyszentpáli nem kifejezetten a turisztikai látványosságok miatt létrehozott vonal. A személyforgalom azért megvan, a kisvasút ma is többeknek jelenti a naponta használt közlekedési eszközt. Szentpálon a C50-es mozdony körbejárt, s hamarosan elindultunk visszafelé (a menetrendileg öt perc van az érkezés és az indulás közt).
Fenyvesen ezúttal az épület háta mögé érkeztünk vissza. A vonat leszállás után eldöcögött a fűtőházig, ahol a mozdony kapott egy kis friss olajat. Ez nagyjából fél négy tájékán volt, majd a szerelvény visszaállt a helyére, 16:00-kor elindult Somogyszentpálra a következő vonat, mi pedig arra a napra búcsút intettünk Balatonfenyvesnek.
