Bár a nyár elején az idei balatonfenyvesi kisvasúti nap megrendezése bizonytalannak tűnt, 2007. szeptember 1-jén, szombaton megtartották a X. Kisvasúti napot és a Keskenynyomközű hajtányok és kismozdonyok IV. nemzetközi találkozóját. Az eseménynek kissé szomorú apropót az adott, hogy öt éve épp ezen a napon ment el az utolsó vonat a csisztai és a táskai vonalakon.
A hajtányok már reggel felvonultak a GV állomására, a rendezvény ünnepélyes megnyitóját 10:30-kor tartották, mikor Lombár Gábor polgármester és a MÁV ZRt. képviselője mondott beszédet. A program elsősorban Balatonfenyvesen és Imremajorban zajlott, kisebb részben Somogyszentpálon. A kisvasúti napról a Duna TV is tudósított.
A napi öt pár C50-es mozdonnyal vontatott menetrend szerinti vonat mellett 11:00-kor egy ingyenes különvonat is útnak indult Somogyszentpálra. Három zárt Ba-w kocsiból állt, mozdonya pedig a kisvasút gyöngyszeme, az Mk48 2003-as volt. Ezt a dízelmozdonyt csak ilyen ünnepek alkalmával veszik elő. A különvonat csak Központi Főmajorban (Imremajorban) állt meg, ahol nagyjából 20-25 percet tartózkodott. A kicsivel később induló hajtányok utolérték a vonatot, ők ezalkalommal csak idáig, Imremajorig jöttek, s még a különvonat előtt visszaindultak Balatonfenyvesre.
A vonat továbbindulására mindenhol hosszú kürtszó hívta fel a figyelmet. Pálmajorban ezalkalommal nem álltunk meg. Somogyszentpálon a vonat megállt az útátjáró előtt, ahol páran leszálltak (főként fotósok), az állomásra való begurulás után viszont a zsúfolásig megtelt három kocsiból leszálló tömeg ellepte a környéket.
Visszafelé már csak röviden álltunk meg Központi Főmajorban (Imremajorban). Fenyvesen már készült az ebéd, szép kis sor alakult ki. A melegételek közt baboskáposztából és bográcsgulyásból lehetett választani. Elég sok ember volt, s ehhez képest kevés asztalos ülőhely: ki így, ki úgy oldotta meg saját étkeztetését, a hajtánnyal rendelkezők például gépeiken fogyasztották el az ebédet. Az asztaloknál ülők névsora a káposzta avagy a gulyás fogyásával együtt cserélődött, így mindenkinek jutott azért hely.
Az ebéd és a menetrend szerinti somogyszentpáli vonat Fenyvesre érkezése (15:25) után a hajtányosok jóvoltából az öt éve szünetelő csisztai vonalra, Csisztagyógyfürdő állomásra indultunk útnak. Balatonfenyves felől Imremajor elhagyása után balra térünk ki a bezárt vonalra. A Központi Főmajorhoz közel eső részen, rövid kis szakaszon ezt is felújították, amíg maradt rá pénz. Rövidesen elértük az eredeti csisztai vonali pályát. A régi, vékony sínek néhol ugyan már görbülnek, viszont a pálya folytonos, és láthatóan rendben tartják (permetezés, kaszálás), az űrszelvény a hajtányok számára teljesen tiszta. Azt, hogy ez a pálya így megmaradhatott, a hajtányosoknak köszönhetjük, akik az esetlegesen felmerülő hiányokat is önerőből pótolják.
Csisztagyógyfürdő három vágányos állomása múltidéző hangulatú, a hajtányok elrobogtak a régi peron és a lámpasor mellett, majd a vágányzat végéhez közel eső váltó előtt álltak meg. Ebbe az irányba kell menni a településhez is. Se az állomásépület, se a régi padok, virágosládák nincsenek már túl jó állapotban. Látszik viszont, hogy foglalkoznak a helyszínnel, a vágányzat tiszta, a területet kaszálják. Még vízdaru is van.
A település, Csisztapuszta szép, rendezett kis hely, a gyógyfürdő várja a látogatókat, étterem és büfé is üzemel mellette.
Este ismét a könnyű vasúti járművekre pattanva jutottunk vissza, ezúttal Imremajorig mentünk velük, ahol felszálltunk az aznap utolsó Somogyszentpál – Balatonfenyves GV személyvonatra.
Bár az emberek létszáma megfogyatkozni látszott, Fenyvesen még mindig zajlott a program nyolc óra-negyed kilenc táján, mikor visszaértünk.
Végezetül szeretnénk köszönetet mondani a kisvasúti nap szervezőinek és a hajtányosoknak, hogy idén is itt, így tölthettük ezt az élménydús napot!
Dávidházi Bálint
