Ízelítő a tartalomból

Vasúttörténeti rendezvény Almamelléken (videó)
2017.02.07. Kaposvár-Szigetvár

Lepesi Zoltán László, Németh Péter és Tóth Bálint vasúttörténeti rendezvényt szerveztek Almamellékre 2016. december 31-re, a Kaposvár-Szigetvár vasútvonal bezárásának 40. évfordulójára. A programban emléktáblaavatás, kisvasutazás és vasúttörténeti előadások szerepeltek. Az emléktáblánál Lepesi Zoltán László mondott rövid beszédet, Sasréten pedig Majdán János, Erdősi Ferenc és Kovács Árpád egyetemi tanárok tartottak előadást. Végül pedig Sajgó Ferenc, a Mecsekerdő szigetvári igazgatója beszélt az almamelléki kisvasút helyzetéről. (...)


Vasútvonal a Rinya mentén - I. rész
2007.06.26. Somogyszob-Nagyatád

Utunk során a 38-as (korábban 8-as, 43-as, 156-os illetve 58-as számú) vasútvonalat fogjuk bejárni. (...) Ez volt Somogy vármegye első helyiérdekű vasútja, 1890. szeptember 17-én adták át a forgalomnak. Segítségével a Duna-Drávai Vasút Dombóvár - Zákány (Gyékényes) fővonalát és a Déli Vasút akkoriban fényes és egyre fényesebb napokat élő barcsi vasútállomását kötötték össze. A 68-as főútvonallal és a Rinya-patakok szövevényes hálózatával párhuzamos Somogyszob - Barcs vasútvonal azonban mára megszűnt létezni. Bár - leginkább katonai okokból - a személyszállítással együtt megmaradt a Somogyszob és Nagyatád közti 9 km-es összeköttetés, elmondhatjuk, hogy két másik dél-somogyi társával együtt ez a mellékvonal is az 1968-as közlekedéspolitikai koncepció áldozatává vált. Nagyatád és Barcs között 1976 szilveszterén gördült végig az utolsó menetrend szerinti vonat. Jelen írásunkban a tárgyalt vasútvonal ma is működő Somogyszob - Nagyatád szakaszát fogjuk bejárni a somogyi kisvárosban meghagyott sínszálak végéig. (...)


Requiem egy vasútvonalért
2007.06.02. Kitekintés

A MÁV – eredeti nevén Magyar királyi Államvasút – születésekor, 1868-ban több száz kilométer pályát, rengeteg épületet és nagyszámú „gördülő állományt” örökölt. Az örökség legértékesebb részét azonban a „szürke állomány”, a vasutas gárda képezte, ami – pontosabban akik – nélkül az egész rendszer működésképtelen lett volna. Még nagyobb szükség volt olyan szakemberekre, akik a fejlesztés irányát – elvi és földrajzi értelemben egyaránt – meg tudták határozni. A korszak politikai és gazdasági viszonyainak ismeretében nem csodálkozhatunk azon, hogy az „újszülött” vállalat egyik első és egyben egyik legnagyobb, legnehezebb, de tegyük hozzá, talán a legfontosabb döntése a tengerhez vezető ösvénynek, az ország szívét Fiumével összekötő vasútvonalnak a megépítése volt. (...)