Abaliget
2010.05.02.

A cseppkőbarlangjáról híres baranyai község neve bizonyára sokak számára ismerősen cseng. S bár a 40-es számú Budapest - Dombóvár - Pécs vasúti fővonal erről a faluról elnevezett állomása a településtől igencsak távolra, több mint három kilométerre esik, környéke a múlt emlékeit és a vasutat kedvelők számára szintén sok érdekességet tartogat. Ma is használt és bezárt alagutak, egykori viaduktok maradványai után nézünk.

A Budapest-Pécsi Vasút más fővonalainkhoz képest viszonylag későn, 1882-re épült meg. Ekkorra Kelenföld és Baranyaszentlőrinc, azaz a mai Budapest-Kelenföld és Szentlőrinc közt épült új pálya (mely Szentlőrincen a(z) [Üszög -] Pécs - Barcs vasútvonalhoz csatlakozva érte el a baranyai megyeszékhelyet). A fővárost Péccsel összekötő vonal utolsó, Dombóvár (korábbi nevén Újdombóvár) és Szentlőrinc közti szakaszát 1882. november 16-án adták át a forgalomnak. A pálya ezen szakaszának Godisa (korábbi nevén Bakóca-Godisa) és Bükkösd közti része keresztezi a Mecsek nyugati vidékeit. Hazai terepviszonyaink közt ez a festői szépségű, 17,8 km hosszú pályaszakasz hegyvidékinek számít. Ezen a 17,8 kilométeren található Szatina-Kishajmás megállóhely, Abaliget állomás és Hetvehely megállóhely (Godisától 3, 9,5 illetve 13,3 km-re). A mára térközössé fejlesztett, a régi Siemens-Halske biztosítóberendezések helyett Dominó-állomásokkal rendelkező, alapvetően 120 km/h-s sebességre alkalmas, villamosított vasútvonal átépítései szempontjából kétségtelenül a hegyvidéki szakasz, azaz a mai vonalvezetés legmagasabb pontján fekvő Abaliget állomás környéke hordozza a legtöbb különlegességet.

A Godisa - Abaliget állomásközben eredetileg több meghatározó műtárgy is épült. Így - Szatina-Kishajmás mh. és Abaliget közt északról dél felé haladva - a nagyobb (háromnyílásos), majd a kisebb (kétnyílásos) husztóti viadukt. (Husztót a vonal mellett fekvő, megállóval nem rendelkező kisközség.) Ezek után a régi abaligeti alagút következett. A 300 méter, illetve még annál kisebb sugarú ívekkel megtűzdelt, 12 ezrelékes mértékadó emelkedőjű Godisa - Bükkösd vonalszakaszon többször is végeztek átépítési munkákat (1911-12., 1938-40., 1948-52.), ám az ágyazat és a gyakorlatilag vicinális-jellegű vonalvezetés a régi maradt. A fentebb említett műtárgyak egyre inkább romló állapota, fenntartásuk nehézsége és a szűk ívek miatt mindössze 60 km/h-s pályasebesség indokolttá tette, hogy a szakaszon teljes pályarekonstrukciót hajtsanak végre, azaz a fővonal más részeihez hasonlóan 800 méteres legkisebb ívsugarú, 7 ezrelékes mértékadó emelkedőjű, tehát 120 km/h-s sebességre alkalmas új vonalvezetést építsenek ki egy jóval korszerűbb pályával. Erre az 1970-es években két részletben, előbb Godisa és Abaliget, majd Abaliget és Bükkösd közt került sor. Az átépítés fontos eleme volt a régi műtárgyak kiváltása és három új, ma is használt alagút megépítése (ebből egyik a régi abaligeti alagutat kiváltó ma is ismert abaligeti alagút Godisa és Abaliget között, Abaliget állomás mellett, a rövidebb másik két példány pedig az Abaliget - Bükkösd állomásközben épült meg).

Abaliget három- (plusz egy rakodó-) vágányos állomása a nagyvilág zajától távol eső, kedves, barátságos hely a mecseki hegyek közt. Igaz, a [Sásd -] Oroszló - Szentlőrinc közút mellette, mögötte halad el, s a csendet gyakran törik meg a tehervonatok, illetve a személyszállítást tekintve - a teljesség igénye nélkül - a Pécs és Budapest közt kétórás ütemben közlekedő IC-k és sebes- vagy személyvonatok is. (A II., átmenő fővágányon állandó jellegű 100 km/h-s lassújel van a 1859-es és 1869-es szelvények között.) Abaligeten gyakran rakodnak fát, így tolatós tehervonatok is látogatják a helyszínt. Nem túl sok ház található a környéken, az állomás személyforgalma sem tartozik a legkomolyabbak közé, de messze nem is zérus, hisz az az itteniek mind vonattal járnak.

Budapest-Déli pu. - Pécs sebesvonat indul Abaligetről, 2010. 02. 15.

Abaliget felvételi épülete, 2008. 10. 10.

Az eredetileg is háromvágányos állomás az 1970-es években jócskán átépült, mind a Pécs, mind a Budapest felé vezető irányban végeztek nyomvonal-korrekciókat. A mai vonalvezetés kb. a felvételi épület előtti területen metszi a régit. (Hogy Abaliget mai állomásépülete mikor épült, azt nem tudjuk, ám annyi - korabeli fénykép alapján - bizonyos, hogy az állomás valaha emeletes felvételi épülettel rendelkezett. Így elképzelhető az is, hogy a mai állomásépület mellett, annak budapesti oldalán (azaz kicsivel keletebbre álló) kétszintes lakóház töltötte be egykor ezt a szerepet.) Bármelyik irányba is induljunk el Abaligetről, a korábbi nyomvonal mind Pécs, mind Budapest felé feltérképezhető.

Budapest-Keleti pu. - Pécs IC robog át Abaligeten, 2010. 03. 25.

Ha Budapest felé vesszük az irányt a régi vonalvezetésen, azaz a használaton kívüli/megszüntetett műtárgyak irányába indulunk el, akkor mai a vasútállomásról jobbra kell letérnünk, a mai fővonal (tehát az állomás három vágánya) már itt balra ível. Ahogy az a mellékelt ábrán is látszik, Abaliget kelet-nyugat irányú állomása az átépítés előtt kevésbé feküdt ívben, mint a mai. A fel-fel tűnő távíróoszlopok mellett a legérdekesebb első „nyom” ebbe az irányba haladva a régi állomás Budapest-felőli váltókezelői tornya. Az átépített, felújított, kibővített és időközben sárgára festett épület így sem tagadhatná le eredeti szerepét: széles üveges ablaka van, s jócskán kimagasodik a föld szintjétől.

A régi Abaliget állomás Budapest felőli tipikusan SH-s váltókezelői tornya felújított, kibővített formában áll, 2010. 03. 25.

Eközben az északkeleti irányba ívelő mai Abaliget állomás budapesti oldali váltókörzetétől egy-két száz méterre már a jelenlegi, mintegy 667 méter hosszú (7 méter magas, 6 méter széles nyílású) abaligeti alagút következik (a mai 1850+03-as és 1856+70-es szelvények közt), melyet 1972 végén fejeztek be, s 1973. május 8. használják a vonatok. Végig 800 méteres sugarú ívben helyezkedik el. Megépítésével - mint azt látni fogjuk - jókora kanyart vágtak le. Mint fontos tereptárgy, a szocializmus idején és azelőtt - a régi alagúthoz hasonlóan - természetesen külön alagútőrök vigyáztak rá, őrhelyeik mindkét oldalon ma is állnak. Az alagút abaligeti vége fölött áthalad az Oroszló - Szentlőrinc közút.

Budapest-Keleti pu. - Pécs [- Szarajevó] IC az új abaligeti alagútból kijövet (még az ütemes menetrend előtti korszakban), 2008. 10. 10.

Pécsről Kassára közlekedő Dráva-Hernád IC Abaliget állomás és az alagút közt, 2010. 02. 15.

Ha a régi nyomvonalon haladunk tovább a régi alagút felé, egyre távolabbra kerülünk a mai pályától, egyre messzebb látszanak a felsővezeték-tartó oszlopok. A múlt és a jelen vonalvezetése közt csordogál a Bükkösd-patak. Könnyen észrevehető, hogy a mai vasútvonal mélyebben helyezkedik el a réginél. Valóban, a mai fővonal itt már lejt, annak legmagasabb pontja maga, Abaliget állomás, míg a régi vonalvezetés tetőpontja majd a régi alagút lesz. Érdekesség, hogy a jelentős emelkedők miatt a gőzvontatású tehervonatok zöménél Godisáról, ill. Bükkösdről Abaliget felé tolómozdony használatára volt szükség az átépítés előtt. A magas vasúti töltésen haladó régi vonalvezetés - melynek bár egyes szakaszai néha sárosak, azért alapvetően jól kivehető rajta a zúzottkőágyazat - Abaliget vá. felvételi épületétől mintegy 7-800 méterre keresztezi a Bükkösd-patakot és az Oroszló - Szentlőrinc útról leágazó, Abaliget község, Pécs felé vezető közutat is.

Híd a Bükkösd-patak fölött, a háttérben egy néhai útátjáró, 2010. 03. 25.

Az egykori útátjáró mellett álló, kívülről vakolatlan, őrház-szerű lakott építmény információink szerint az egykori vasutas-lakás, a sorompókezelői őrházat pedig már elbontották. A fővonal új, átépített nyomvonalán egyébként már sehol sem hoztak létre szintbeli kereszteződést a közúttal.

Bakterház az abaligeti út egykori útátjárója mellett, 2010. 03. 25.

Ettől a volt útátjárótól mindössze párszáz méterre található az 1882. január 15. és 1882. szeptember 02. közt épült régi alagút abaligeti kapuja. A bejáratig immár egyre inkább bevágásban haladó nyomvonal itt már elkezd balra ívelni. Abaliget mellett egyébként azért volt szükség alagutakra, mert a fővonal itt a Bükkösd- és a Baranya-patakok vízválasztóját keresztezi.

A csupán egy ajtónyi rést hagyva befalazott alagútkaput, pontosabban annak környékét hangos kutyák őrzik. Bár a környék elsőre kicsit bizarrnak tűnik a kutyaugatásoktól, a bevágás oldalában heverő szeméttől, azért nem kell megijednünk, az ebek a bevágás tetején álló épületekben lakó gazdái kedvesek és segítőkészek. A régi nyomvonal egyik leggyengébb láncszeme volt ez a téglafalazatú alagút, melynek állapota a fagykárok és a több mint 90 éven át kormoló gőzösök (424-es), dízelmozdonyok (pl. Szergej, Nohab) kibocsátott füstgázainak káros hatásai miatt a folyamatos karbantartás ellenére igencsak leromlott. Ezen kívül problémát jelentett volna a vasútvonal villamosításakor is. (Az új alagutat már úgy építették ki, hogy alkalmas legyen a felsővezeték felszerelésére. A 40-es vonal az 1980-as években több részletben drót alá is került.) A 200 méter hosszú (6 méter magas és 4 méter széles nyílású), az egykori 1856-os és 1859-es szelvények közt fekvő régi abaligeti alagút ráadásul nagyon szűk, kevesebb mint 300 méteres sugarú (Budapest felé tekintve balos) ívben fekszik. Végigmenni rajta nem lehet, mivel a fölötte szintén áthaladó Oroszló - Szentlőrinc közút alatti részét betöltötték, hogy elkerüljék a beomlás veszélyét.

A régi abaligeti alagút Pécs felőli kapuzata napjainkban, 2010. 03. 25.

A rövid alagút túloldalára a domboldalt megmászva, az Oroszló - Szentlőrinc úton átkelve juthatunk át. A budapesti oldali alagútkapu a közúttól nincs messze, nem nehéz megtalálni, jókora bevágás helyezkedik el előtte. A bevágás nyugati felének tetejére egy a közútról leágazó földút navigál el minket. A régi és az új közti távolság a legmesszebbi ponton egyébként nagyjából 450-500 méter.

A régi abaligeti alagút Budapest felőli kapuja ma, 2010. 03. 25.

A bevágást hamarosan magas töltés, majd azt ismét bevágás váltja a továbbra is balra ívelő pályán. Sokféle múltbéli emlékkel találkozhatunk közben, a távíróoszlop porcelánjai szanaszét hevernek az oldalban, a töltésen fekvő zúzottköves ágyazat továbbra is jól kivehető. Nemsokára megpillanthatjuk a mai vasútvonal jóval hosszabb alagútjának Budapest felőli bejáratát a bal oldalon: a mai alagútkaputól nem messze nagyjából 40 fokos szögben keresztezte egymást a régi és az új vonalvezetés. Az új nyomvonal bekötése végett 1973. május 5. és 8. közt tartott háromnapos vágányzár kétségtelenül legnagyobb munkája zajlott itt: a két vonalvezetés közt mintegy 10 méteres szintkülönbség volt a régi nyomvonal javára. Azaz az új vasútvonal nyomából el kellett tüntetni az útját 10 méterrel magasabban keresztező régit. Az átharántolás eredményeként ma itt egy bevágást találunk.

A jóval kanyargósabb régi nyomvonal a mai vonalvezetés túloldalán magas töltésen folytatódik, nagyjából párhuzamosan vele (azaz eddig egy szakaszon jobbra ívelt). Hamarosan eléri a volt kisebbik (kétnyílásos) husztóti völgyhidat. A viadukt 74,7 méter hosszú volt és 18 méter magas, rajta a pálya már ismét balra ívelt. Kőből épült pillére és két hídfője a vonatból is látszik, ma is állnak.

A kisebbik husztóti viadukt pécsi oldali hídfője, 2010. 03. 25.

A kisebbik husztóti viadukt ma is álló pillére. Háttérben a völgyhidat kiváltó mai vasúti töltés és áteresz, 2010. 03. 25.

A kisebbik husztóti viadukt ma is álló pillére, 2010. 03. 25.

Archív felvétel: vonat halad át a kisebbik husztóti viadukton, forrás: Dr. Nemeskéri-Kiss Géza: Megemlékezés a husztóti völgyhidakról, Vasút, 1976. augusztus, rendelkezésünkre bocsátotta: Vacsora János

A túlsó hídfőre felmászva folytathatjuk az utunkat a 40-es vonal régi nyomvonalán, mely innentől eltávolodik a mai fővonaltól. Vadregényes tájon, erdőben vezet tovább a régi szelvénykövekkel tűzdelt magas töltés, melyen néhányszáz métert sétálva elérhetjük a nagyobbik (háromnyílásos) husztóti viadukt pécsi oldali hídfőjét is. Az egykor 50 méter magas, 109 méter hosszú monstrum maradványai a mélyben felfedezhetőek: az egyik pillér elborítva fekszik az időközben kinőtt erdőben. A kullancsokkal érdemes vigyázni a környéken, igen sokan vannak. A nagyjából kétszáz méterre haladó mai fővonal vonataiból maradványok nem látszanak, csupán az egykor a viadukt által áthidalt völgy látványa tárul elénk.

A régi szelvénykövek megmaradtak a töltésoldalban, 2010. 03. 25.

Archív felvétel: a nagyobbik husztóti viadukt, forrás: Dr. Nemeskéri-Kiss Géza: Megemlékezés a husztóti völgyhidakról, Vasút, 1976. augusztus, rendelkezésünkre bocsátotta: Vacsora János

Az 1915-ben átépített husztóti viaduktok rácsos szerkezetűek voltak. A második világháborút mindkettő túlélte. Állapotuk a folyamatos karbantartás ellenére azonban nagy mértékben leromlott (pl. repedések keletkeztek rajtuk). További problémát jelentett az, hogy az egyébként is csak 60 km/h-s pályasebesség helyett rajtuk mindössze 50 km/h-s tempóval haladhattak a vonatok, mivel rendkívül szűk, 275 ill. 267 méteres sugarú ívekben feküdtek. Így az új vonalvezetés segítségével használaton kívülre helyezték őket. Az Abaliget-környéki (az állomástól Budapest felé eső) régi nyomvonalon - benne a két viadukttal és az alagúttal is - 1973. május 4-én ment el az utolsó vonat. A völgyhidakról úgy találták, hogy hídszerkezeteik máshol nem hasznosíthatóak az országban. Három év után, 1976 júliusában fel is robbantották őket, így csak képen maradhattak meg az utókor számára a vasútvonalat kilenc évtizeden át szolgáló, a tájképet nagyban meghatározó völgyhidak. Kiváltásukat a vonalszakasz 1971 és 1973 közti korszerűsítésekor a párhuzamos új vonalvezetésen nagyon magas töltés kialakításával, s az azok aljába helyezett 3,4 ill. 2,5 méter széles nyílású zártszelvényű vasbeton átereszek beépítésével oldották meg.

Első ütemben az alagutat és a viaduktokat kiváltó legkritikusabb szakasz készült el. A teljes korszerűsítési projekt kereti közt - Abaliget állomás vágányait is beleértve - összesen 11,4 kilométernyi új vasút épült a Godisa - Abaliget állomásközben, ahol sokhelyütt volt még szükség komoly földmunkákra, így pl. az átépítéskor áthelyezett Szatina-Kishajmás megállóhely környékén is.

A viaduktokon túl Budapest felé az ismételten jobbra, a mai fővonal irányába kanyarodó régi nyomvonalat nem követtem. Helyette körbenéztem Abaliget állomás Bükkösd, Pécs felőli végén is. Az Abaliget - Bükkösd szakasz korszerűsítési munkáit a Godisa - Abaliget állomásköz befejezte után végezték el. Ahogy korábban is említettem, kettő, az abaligetinél rövidebb új alagút is épült ezen a részen. A teljes hegyvidéki szakaszon, azaz Godisa és Bükkösd között összesen több mint két kilométerrel rövidült a vasúti pálya hossza az átépítésekkor véghezvitt kanyarlevágások eredményeként.

Csak Abaliget állomás környékére koncentrálva az állomásról Pécs felé tartó vasútvonal balra, déli-délnyugati irányba ível. Így tett a régi vonalvezetés, s így tesz a mai nyomvonal is. Az előbbi ív azonban szűkebb, Pécs felé nézve ez található jobboldalt, míg a balra húzó mai pálya jóval nyújtottabban ível. A kettő közt azok legtávolabbi pontján nagyságrendileg száz méter lehet.

A régi pécsi oldali vonalvezetés felkutatásához tehát Abaliget állomásról kissé jobbra tartva kell elindulnunk. Nem kell sokat keresgélni, hogy megtaláljuk, hisz az egykor a sínek mellett álló, ma magántulajdonban lévő volt vasúti épületek sora kijelöli az utunkat. Összesen három ilyen házat találhatunk, melyből a kettő felvételi épülethez közelebbi előtt útként megmaradt a régi nyomvonal. Ezek ma lakóépületek. A legtávolabbi pedig a régi Abaliget állomás volt pécsi oldali váltókezelői tornya, mely elhagyottan áll a fák, bokrok közt. Külseje megér egy misét: a sok tekintetben eredeti külsejű lapostetős torony oldalán, elején - igaz, oldalt részben hiányosan -, de ma is ott áll az Abaliget felirat és az „I.” jel. Üvegablakainak helyére három helyen kisebb ablakokat építettek be, a többi részén befalazták. Téli időkben, mikor a fák, bokrok lombozata eltűnik, a vonatból is lehet látni ezt a múltidéző épületet.

A régi Abaliget állomás pécsi oldali váltóállító tornya ugyanolyan lehetett, mint a túloldali, ám ez sokkal érintetlenebb, 2010. 02. 15.

Budapest-Keleti pu. - Pécs IC kanyarodik Abaliget után délnyugat, dél felé. A háttérben jól kivehető a régi vonalvezetés és a régi váltókezelői torony, 2010. 02. 15.

Dávidházi Bálint

Felhasznált irodalom - köszönet Vacsora Jánosnak, hogy rendelkezésünkre bocsátotta őket:
Városi Közlekedés, 1973. 6. szám
Cs. Nagy Lajos: Új alagút építése Godisa és Abaliget között, Vasút, 1969. november
Kőszegi László: Épül az új abaligeti alagút, Vasút, 1971. január
Oszetzky Egon: A budapest - pécsi fővonal hegyi szakaszának korszerűsítése, Vasút, 1971. január
Lesz Károly: Folytatják Dombóvár - Pécs között a vonal korszerűsítését, Vasút, 1974. április
Dr. Nemeskéri-Kiss Géza: Megemlékezés a husztóti völgyhidakról, Vasút, 1976. augusztus

Szóljon hozzá! A cikkről a fórumban...
Cikkek listája